Megjelent a kutatható iratanyag repertóriuma, kiadvány az államosításról
JONICA XÉNIA
Ahhoz, hogy megértsük a jelen helyzetet, engedjenek meg a kedves olvasók néhány sort a múltra vonatkozóan. A Kisebb Testvérek Szent István királyról nevezett Erdélyi Ferences Rendtartományának múltja a 13. századig nyúlik vissza, s a Magyar Királyság területén működő nyolc őrség egyike volt.1 A kezdeti lendület számos kolostor alapítását eredményezte.2 A reformáció viharos évei következtében az erdélyi ferences jelenlét majdnem teljesen megszűnt, csak Csíksomlyón működő néhány laikus testvér és szerzetes pap tevékenysége révén maradt folyamatos a ferencesek közel nyolcszáz éves jelenléte Erdély földjén. A rekatolizációt követően a korábban elhagyott kolostorok lassan benépesültek, sőt újabb templomok, kolostorok épültek a pasztoráció érdekében.
Nagyot ugorva az időben, a jelen téma miatt, ami hangsúlyos, hogy a 20. század geopolitikai változásai és azok hozadéka a ferencesek addig létrehozott, jól működő rendszereit sem kímélték. A Román Kommunista Párt 1946-os hatalomra jutásával a helyzet csak romlott. A kolostorok fokozatos kisajátítása, az intézmények államosítása, valamint a rendtagok – koholt vádak alapján történő – elítélése elleni fellépés nem sok eredménnyel járt.3 A rendtartomány védőszentje, Szent István király ünnepén 1951-ben éjszaka előbb Máriaradnára gyűjtötték össze a rendi tagokat, majd onnan kilenc hónap után a hatóságok három kolostorban, Désen, Esztelneken és Körösbányán jelölték ki a ferencesek kényszerlakhelyét.4 A diktatórikus államapparátus bukását követően a rendtartomány megkezdte az újjászervezést a régi és az új tagok együttműködésével. Ennek a munkának egyik jelentős vívmánya a rendtartományi levéltár megszervezése és kialakítása. Közel négy év intenzív munka eredményeképpen a levéltár az anyagok rendszerezése nyomán eljutott oda, hogy immár kutatókat is fogadhat.
A gyűjtés kezdetei és indokoltsága
Amikor 1949. szeptember 23-án az állambiztonsági szervek a kolozsvári ferences kolostor iratanyagát, könyvtárát elkobozták, akkor azzal együtt az ott lévő Tartományfőnöki Levéltárat is elszállították. Az iratanyag további sorsáról Kiss András egykori főlevéltáros hozzánk eljuttatott vallomásából kapunk tájékoztatást: „Az ötvenes években a kolozsvári állami levéltárból – ahol főlevéltárosi beosztásban dolgoztam – kirendeltek az Államvédelem (Szekuritáté) Árpád úti székházába, hogy ott nézzem át azokat a könyveket és iratokat, amelyeket majd megmutatnak, és válasszam ki azt, amit a levéltár átvehet. Egy szobába vezettek, ahol nagy halom iratok és könyvek keveredtek teljes rendetlenségben. Közölték velem, hogy gyorsan kell hogy kiválogassam azt, amit levéltári anyagnak tartok, mert ki akarják üríteni a helyiséget, és ami felesleges, zúzdába küldik. Azonnal rájöttem, hogy az iratok a Ferenc-rendi rendházból származnak, akárcsak a könyvek. (Ezek egy részét Csíksomlyón nyomtatták.) Nekiláttam a rendház hivatalos iratainak és a könyvtár köteteinek elkülönítéséhez. Szerencsére a rendház 18. századból kezdődő iratanyagának egy része kis csomókba volt összekötve, ládájuk is még megvolt. Az újabb kori, főleg a legújabb iratok teljes szétszórtságban hevertek. A rendelkezésemre álló idő alatt sikerült a teljes rendi anyagot és a rendi könyvtár köteteit átvitetnem a levéltárba. Sajnos, a magánjellegű levelezést, iratokat, lélektani és irodalmi jellegű könyveket már nem sikerült szétválasztanom, illetve átvitetnem. A Ferenc-rendi iratok a levéltárban a zárolt anyagok közé kerültek, azóta sem láttam azokat, mert ez a zárolt anyag számomra hozzáférhetetlen volt. Emlékezetes azonban, hogy amikor a szétválogatást végeztem, a kezemben járt a Domus Historia 1944–1945-ös kötete. Most, amikor a Ferenc-rendi templom Kornis-kriptájának történetén dolgozom, kikértem a kötetet, abban a reményben, hogy esetleg a kriptára vonatkozó adatokat meríthetek belőle. Elő is kerítették, és engedélyezték, hogy a kötetről fénymásolatot is készíttessek. Ezt a fénymásolati példányt adom át őszinte tisztelettel a rendháznak. Kolozsvárt, 1992. január 29-én.”
Azóta, bár voltak próbálkozások, hogy az állami levéltár kolozsvári levéltára a rendtartomány részére eljuttasson egy leltárt az 1949-ben lefoglalt és begyűjtött iratanyag-együttesről, azonban a kérések mind a mai napig nem jártak sikerrel, az anyag ugyanis rendezetlen, nem rendelkezik segédlettel.
A feldolgozás folyamata
A 2016-ban visszaszolgáltatott kolozsvári kolostorépület egyik részének felújításakor előkerült néhány doboznyi iratanyag kapcsán fogalmazódott meg az ötlet, hogy az esetlegesen más kolostorokban is fennmaradt – sokszor méltatlan körülmények között hányódó – iratanyagot gyűjtőlevéltárban összegyűjtve, feldolgozva, a kutatók számára elérhetővé kellene tenni.
A munka 2017-ben el is kezdődött, amikor még egyetemi hallgatóként sorra látogattam Erdély egykori és mai ferencesek által lakott kolostorait, mintegy előzetes felmérést végezve a fennmaradt iratanyagokról. Amikor 2013-ban megkezdtem az egyetemi tanulmányaimat a római katolikus teológia és történelem szakon, csatlakoztam a Francesco palántái elnevezésű vegyes egyetemista csoporthoz, amelynek keretében hétről hétre a ferences kolostorban találkoztunk, és a Szent Ferenc-i lelkiségből törekedtünk meríteni, fejlődni, innen a személyes kapcsolat a ferences szerzetesekkel. Közben a több száz éves kolostorok padlásáról, tornyaiból, pince- vagy raktárhelyiségeiből, könyvtárakból értékes iratanyagok kerültek elő a 17. század végétől kezdődően. Ugyanakkor beiratkoztam a levéltár szakra is, hogy ne csak gyakorlati, hanem elméleti képzésben is legyen részem az iratok feldolgozását illetően. A budapesti Márton Áron Szakkollégium keretében Fazekas István tanár úr (egyetemi docens, ELTE BTK kora újkori történeti tanszék, Budapest) magas szintű szakmai és mentori segítségével sikerült a felmért anyagot rendszerbe tagolni, majd ezt követően a rendezési folyamat is megindult. A tényleges munka 2018 őszén indult, és 2021 végén, illetve 2022 első negyed évében fejeződött be. A már begyűjtött iratok feldolgozása, elhelyezése kezdetben kihívást jelentett, s ezt az állapotot a rendtartomány központi kolostorában a 2019 tavaszán felújított és átadott két helyiség oldotta meg. Az elvárásoknak megfelelő raktár és kutatóterem gyorsan levéltári környezetté alakult: a kutatóterem nagysága megengedi egyben azt is, hogy az iratfeldolgozás szintén itt történjen, illetve itt kapott helyet a kis, folyamatosan bővülő levéltári kézikönyvtár, valamint az iratanyaggal együtt begyűjtött közel 400 kötetet számláló kolostori (17–20. századi) könyv- és folyóirat-gyűjtemény is.
A történethez még az is hozzátartozik, hogy a 2021-es év során a szamosújvári, a csíkcsobotfalvi és gyulafehérvári érseki levéltárban, miután digitalizálásra került 35 kötet és 9 doboz vegyes tematikájú (gazdasági, levelezési, hagyatéki iratok), egykor a főegyházmegye részéről begyűjtött rendi iratanyag, megtörtént az iratok ferences közegbe való fizikai elszállítása is.
Időközben a szakmai konzultáns szerepét Koltai András, a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltárának vezetője vette át. Kiemelkedő segítséget nyújtott az iratok tematizálásában, a fondok kialakításában mint tapasztalt szerzetesi levéltárat rendező szakember. Az elkészült és bemutatás előtt álló repertórium (segédlet) nyersanyagának előkészítésében, a meglévő rendszerezés további ötleteléseiért nagy köszönettel tartozunk Flóra Ágnesnek, a Román Nemzeti Levéltár Kolozsvári Fiókja levéltárosának, aki időt, energiát nem sajnálva gyakran választotta a személyes konzultációt is a minél hatékonyabb eredmény érdekében, majd gondosan ellenőrizte, szakmai tanácsokkal ellátta a készülő kiadvány tartalmát. A lektori munkát készségesen vállalta Nagy Róbert Miklós, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Történeti Intézetének Levéltár szakáért felelős oktatója is. Bernád Ritának, a Gyulafehérvári Főegyházmegye főlevéltárosának is köszönjük a mindenkori nyitottságát és szakmai közreműködését.
A raktár berendezése – vagyis a feldolgozott iratanyag savmentes dobozokban való elhelyezése, s az ezek tárolásához szükséges fémszerkezetű polcrendszerek beszerzése – a 2019-ben pályázott Nemzeti Kulturális Alap és a Domus szülőföldi ösztöndíj (2019, 2020, 2021) támogatásából valósulhatott meg. Az utóbbi intézménytől kapott összegből sikerült fedezni a gyűjtési, szállítási költségeket, és más apróbb beszerzéseket, valamint a repertórium nyomdai költségeit.5
A jelenlegi állapot
Az eddig begyűjtött és feldolgozott iratanyag közel 70 folyóméternyi iratot foglal magába (ez pontosan 583 db dobozt tesz ki), amely a következő nagyobb állagokra tagolódik: 26 kolostor és templom iratanyaga, valamint a hozzájuk tartozó 8 filia dokumentumai. Ehhez tartozik még a digitalizált iratanyag, amit 2022-ben, illetve 2023-ban fotóztam ki az állami levéltárakban, amelyek között találjuk pl. a gyergyószárhegyi vagy éppen a kaplonyi kolostor értékes iratait.
Mivel az 1951–1990 közötti időszakban a ferences szerzetesek nem működhettek hivatalosan mint egyházi közösség, csak szétszórva, templomigazgatóságokat tartva fenn egy-két rendtag jelenlétével, az iratanyagot is ennek megfelelően csoportosítottuk. Az első rész képezi az 1951-ig tartó legális ferences működés, szolgálat (A.) forrásait, az 1952–1990 közötti időszakba pedig a Templomigazgatóság elnevezés alatt (B.) soroltuk be a további dokumentumokat.
Az eddigi csoportosítások alapján négy fondot alakítottunk ki: I. Tartományfőnökségi iratok; II. Kolostori és templomi iratok; III. Hagyatékok; IV. Fényképtár. A Tartományfőnökségen belül a rendi vezetésre vonatkozó iratokat a következő állagokra osztottuk: 1. Kötetes iratanyag; 2. Szálas iratok; 3. Levelezés; 4. Pasztorális (plébániai) iratok; 5. Számadás (Gazdasági irat); 6. Vegyes tematika. A kolostori és templomi iratok esetében is hasonló rendezési elv mentén dolgoztunk: 1. Kötetes iratanyag; 2. Szálas iratok; 3. Levelezés; 4. Pasztorális (plébániai) iratok; 5. Számadás (Gazdasági irat); 6. Vegyes tematika állagokat különítettünk el. A Hagyatékok fondon belül pontosan 308 elhunyt ferences feldolgozott öröksége – 1. Saját kézirat; 2. Mások kézirata; 3. Személyes irat; 4. Levelezés; 5. Fénykép; 6. Vegyes tematika; 7. Tárgyi emlék – témakörökre tagolva, az elhalálozási év sorrendjében található. A Fényképtár összetétele pedig kolostorok, templomok, ferences rendtagok felvételeit foglalja magába.
Az iratanyag rendezettségét tekintve közép- és/vagy darabszintű. A raktárhelyiség kialakítása a gyűjtőterületi munka és a biztonságos megőrzés lehetőségét teremtette meg. A rendtartomány régi-új vezetősége (2019) is támogató jellegű magatartást képvisel ezen a téren. Tisztában vagyunk azzal is, hogy ez relatív kis mennyiséget magába foglaló gyűjtemény, de számunkra a mindent jelenti, hiszen a korábban megsemmisültnek, elkallódottnak vélt iratok immár levéltári körülmények között várják a kutatókat. S mindezt az örömet erősíti bennünk a kolostorok legértékesebb darabjainak, a Historia Domusoknak a megtalálása, azok megfelelő helyen való elhelyezése, amelyekből napjaikban 21 db. található a gyűjteményünkben, és az 1688–1978 közötti időszak történéseit foglalják magukba.
Külön szakmai sikerként éljük meg, hogy az elmúlt években számos kutatónak tudtunk választ adni a kérdéseire, valamint konferencia-előadás, publikáció, szakdolgozatok forrásait kínálhattuk, ezáltal is mintegy életre keltve az iratokat, azok tartalmát, és nem utolsósorban az intézmény köztudatban való elhelyezése is folyamatosan jelen van.
Mindezek ismeretében joggal tevődik fel a kérdés: a begyűjtött, feldolgozott, kutatható iratanyag repertóriuma, ún. levéltári segédlete miért csak most került kiadásra? Nos, annak ellenére, hogy 2019–2021 között elkészült a digitális változata, a világjárvány átírta a megjelentetésre, bemutatásra vonatkozó elképzeléseket, közben pedig méltóbbnak tűnt évfordulóhoz való kapcsolódás is. Így jelen elképzelés szerint folyó év december 11-én, szerda délután, miközben megemlékezünk a 75 éve (1949. szeptember 23.) történt államosításról mind a kolozsvári kolostort illetően, mind rendtartományi szinten, nyilvánosság elé tárjuk és bemutatjuk a repertórium nyomtatott változatát is, másik kiadvánnyal együtt, amely a ferences kolostorokban történt államosítási folyamatot foglalja össze éppen a megtalált és feldolgozott iratanyagok forrásai alapján.
1 Erről bővebben: György József, A ferencrendiek élete és működése Erdélyben, Kolozsvár, 1930.
2 Vö. Sarány István, Erdélyi Fioretti – Ferencesek kényszerlakhelyen, Csíkszereda 2010, 11–12.
3 Mindezt annak ellenére, hogy a 1949/810-es kormányrendelet – amelyben feloszlatják a római katolikus egyházi társulásokat, kongregációkat és szerzetesrendeket – nem sorolja fel az Erdélyi Ferences Rendtartományt. Bővebben: https://www.lege-online.ro/lr-HOTARARE810-1949-(21373).html és http://arhivelenationale.ro/site/download/inventare/MinisterulCultelor.-Directia-Studii.-1924-1925-1 930-1935-1937-1963.-Inv.-3206.pdf. Használva: 2020. február 12. A romániai szerzetesrendek elleni intézkedéseket részletesen román nyelven ismerteti Bozgan, Ovidiu, Ofensiva împotriva monahismului catolic din România (1948–1951), in Revista istorică, 2002. 1–2., 91–119. Ebben a témában magyar nyelven megjelent publikáció: Bánkuti Gábor, A szerzetesrendek szétszóratása Romániában, in, Egyháztörténeti szemle, 2016, 1. 41–52. A tanulmány internetes elérhetősége: https://www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/ cikkek/bankuti-szerzetes.pdf.
4 Erdélyi Ferences Rendtartomány, http://www.ofm.ro/node/9. Használva: 2021. február 12.
5 Említésre méltó Budapest Főváros Levéltárának a felajánlása is, ahonnan 2020 júniusában 150 db savmentes dobozt kaptunk térítésmentesen, amit ezúton is köszönünk Kenyeres István főigazgatónak, illetve Haraszti Viktor főigazgató-helyettesnek.
Könyvbemutatókkal egybekötött emlékezés
A Kisebb Testvérek Szent István királyról nevezett Erdélyi Ferences Rendtartománya az államosítás 75. évfordulójára emlékező délutánra várja az érdeklődőket december 11-én, szerdán a kolozsvári ferences templomba és refektóriumába.
A rendezvény 17 órakor szentmisével kezdődik (fr. Urbán Erik OFM tartományfőnök), majd a köszöntők után Nagy Mihály Zoltán Az erdélyi ferencesek és a rend írásos emlékeinek szétszóratása 1948 után című előadását hallgathatják meg. Ezt követően Flóra Ágnes, Jonica Xénia és Nagy Mihály Zoltán bemutatják a Repertórium (összeállította: Jonica Xénia, szakmai lektor: Flóra Ágnes) és a Minket, Isten, igazán próbára tettél! Az államosítás 75. évének évfordulójára (összeállította és szerkesztette: Jonica Xénia, szakmai lektor: Nagy Mihály Zoltán) című kiadványokat.
