Bekerülünk a házba

Emlékszem, hogy gyermekkoromban odahaza, Tordaszent­lászlón, disznóvágásra – tudják, arra a hagyományos késes-vérestálasra – készülve a felnőttek szájából gyakran bukott ki a munkafolyamat vízválasztójának számító mondat: bekerülünk a házba. Értették ez alatt azt, hogy a levágott, megperzselt és feldarabolt disznó „alkatrészei” bekerülnek a konyhába, ahol didergésmentesen, a családias hangulatot árasztó tűzropogás mellett folytatódhatott a munka. Kint és bent... No persze, erről az ellentétről egész szép kis esszét lehetne kanyarítani, hogy ebbe be lehet sűríteni teljes egyéni és közösségi életünk helyzetrajzát, de most ettől kénytelenek vagyunk eltekinteni. Maradjunk annyiban, hogy a disznóvágás és a kertészkedés kissé eröltetett párhuzama valahol mégiscsak indokolt, ugyanis egyrészt közel a disznóvágások időszaka, másrészt az is megállja a helyét, hogy az éves munka után, a betakarítást követően a zöldségekkel, gyümölcsökkel is bekerülünk a házba. Ha a mai divatos trendeknek rettentően szeretnénk imponálni, akkor mondhatjuk, hogy ez nem amolyan zsíros-húsos (pfuj!), hanem amolyan vegán védett helyre való bejutás. 

Szóval az a helyzet, hogy a megtermelt zöldségeket, gyümölcsöket tárolni kell valahol és valahogy. A tárolásnak voltaképpen egyetlen, bár igen fontos célja van: megőrizni a termény frissességét a betakarítástól a felhasználásig. Nagyüzemi termelők számára ez nem okoz gondot, ugyanis rendelkeznek szabályozható hőmérsékletű, szellőztethető hűtőtárolókkal, amelyekben a hőmérsékleten kívül változtatható a levegő nedvességtartalma, sőt a legkorszerűbb berendezésekben a levegő oxigén és széndioxid aránya is. Bizony nekünk, háztáji termelőknek ilyenünk nincs, de amennyiben betartunk néhány alapvető tudnivalót, ha teljesen megakadályozni nem is, de késleltetni tudjuk a minőségromlást, ami óhatalanul végbemegy. 

Általánosságban elmondható, hogy a zöldségek, gyümölcsök tárolására a nem túl nedves és nem túl száraz, legtöbb 12 Celsius-fok körüli, de inkább a 2-4 Celsius-fok hőmérséklet az ideális. Ilyen körülmények között ugyanis a termények nem kezdenek csírázni, és kevésbé indul be a rohadás folyamata. Az említett hőmérsékletű és 50–55%-os relatív páratartalmú helyiségben a legtöbb zöldség, illetve gyümölcs 2-4 hónapig károsodás nélkül eltartható. Tárolás előtt a helyiség (pince, kamra) falát, padlózatát (figyelem: a betonpadlózat nem jó!), polcait, valamint a ládákat és egyéb tárolóeszközöket tisztítsuk meg, fertőtlenítsük. A falakat meszeljük ki, fagymentes időben szellőztessünk. Tárolásra a legalkalmasabb a fűtetlen pince, amelynek északi oldala felől levegő áramlik a légtérbe, a felmelegedett levegő pedig a déli részen a szabadba távozik. A jó pince párás, földes helység, ideális hőmérséklete 2–4 Celsius-fok. Ha nincsen pincénk, a terményeket a kamra szabad polcain is tárolhatjuk. 

Ha már keményen megdolgoztunk a gyümölcsért és zöldségért, nem tehetjük meg, hogy munkánk eredménye a rossz téli tárolás miatt menjen veszendőbe. Már azzal sokat tettünk a sikerért, ha betakarításkor eleve csak válogatott, egészséges, sértetlen zöldségeket, illetve gyümölcsöket tárolunk be. Amúgy meg a többszöri utánválogatást nem ússzuk meg, a betárolt zöldség- és gyümölcsféléket a tél folyamán rendszeresen át kell válogassuk, a romlásnak indult darabokat el kell távolítsuk az egészségesek közül, míg a kicsit hibásakat minél előbb fel kell használjuk. 

A zöldségféléket elő kell készíteni a tárolásra és bármilyen furcsán is hangzik, ez még a veteményesben történik. Betakarítás előtt egy hónappal már ne végezzünk nitrogéntrágyázást, amely fellazítja a szöveteket, csökkenti a sejtfalerősséget, így a kártevők könnyebben megtelepednek. Ugyancsak az előkészítést szolgálja a szedést megelőző két hétben az öntözés megszüntetése. A magas víztartalmú terményeknél a gyors rothadás veszélye csökkenthető, ha a betakarítást viszonylag száraz időszakban végezzük, ilyenkor ugyanis a növények víztartalma kevesebb.

Fogas kérdés: tárolás előtt kell-e mosni a terményeket vagy sem? Sokan állítják, hogy a gyökérzöldségeket, a burgonyát érdemes megmosni. Ezeket előzőleg be kell áztatni 10-20 percig, hogy a rátapadt föld fellazuljon, majd kiemelve, a vizet finoman permetezve kell eltávolítani a talajmaradványokat, végül a terményeket szárazra kell itatni, ezt követően jöhet a tárolás. Mások szerint viszont a gyökérzöldségeket nem szabad vízzel tisztítani, nem biztos ugyanis, hogy tökéletesen megszáradnak mielőtt eltároljuk, így óhatatlanul beindul a romlás. A magunk részéről a száraz letisztítást javasoljuk. 

A hagymafélék, gyökérzöldségek, káposztafélék hosszabb tárolásra alkalmasak, az utóérő zöldségek, mint a paprika, a paradicsom, a vinetta és a sárgadinnye ugyancsak. A hagymát, fokhagymát összefonva, jól szellőző helyen, például a padláson tároljuk, a póréhagyma télálló, ezért akár az ágyásban is maradhat. A zöldségeket, almát faládákban tároljuk, az egyes rétegek közé tett újságpapír véd, és felissza a nedvességet. A burgonyát tároljuk ömlesztve, figyelve arra, hogy ne érje fény, amelynek hatására a héja megzöldül, íze keserű lesz, fogyasztásra alkalmatlanná válik. Ne tároljunk együtt zöldséget és gyümölcsöt, ugyanis a gyümölcsökből a levegőbe kerülő etilén a zöldségeket csírázásra serkenti. Továbbá 13 Celsius-fok felett a gyökérzöldségek elkezdenek fásodni, száraz levegőn pedig összetöppednek. Paprika, sárgarépa, petrezselyem kiválóan tárolható száraz homokban.

  • A mezőgazdasággal kapcsolatos további közérdekű hírek a falugazdasz.ro honlapon követhetők.