Meghatározás szerint az alkímia ősi, titokzatos és misztikus tudomány, amely a materiális világ átalakítására törekedett, hogy megtalálja az élet elixírjét. És mivel engem is zavarni szokott, ha egy szöveg érthetelen kifejezéssel kezdődik, most azonnal leírom, hogy az életelixir voltaképpen a földi örökélet csodaszere. Na mármost, amikor a címben fekete aranyat említek, semmi alkímiára, semmi misztikusságra nem gondolok és előrebocsátom, hogy az örök ittlét csodalöttyét (porát?) sem fogom kireceptelni. Hanem a komposztról – ami valóban fekete arany – fogok szólni...
A komposzt nagyszerűen táplálja a növényeket. Feltölthetjük vele a zöldségeskertet, a virágágyásokat, a magaságyásokat és a kertünk többi részeit. Ráadásul a növények bármely fejlődési szakaszában alkalmazhatjuk és lehetőség van folyamatos pótlására is. Csakhogy a komposzt bármennyire is hasznos, sok kertészkedő számára komoly kihívást jelent az elkészítése, ugyanis a nem szakszerűen kezelt komposzthalmok gyakran lesznek rothadó szeméthegyek, vagy az udvar egy félreeső sarkában felejtett gallyak, levelek és egyéb kerti törmelék kupaca. Igaz ugyan, hogy idővel minden háztáji szemétkupac lebomlik és komposzttá alakul, de a minimális hozzáértést is nélkülöző halmok komoly problémát jelenthetnek: rendkívül büdösek és az élősködőket is vonzzák, így ahelyett, hogy a kertünknek tápanyagot nyújtanak, idővel számos rovar és kártevő otthonává válnak. Ha betartunk néhány egyszerű szabályt, a komposzthalom komoly mennyiségű „fekete aranyat” termel a kertünkben élő növények számára.
Amennyiben szeretnénk a lehető leggyorsabban jó minőségű házi komposztot készíteni, a hozzávalókat aprítsuk fel! Az egyik legnagyobb probléma, ami miatt a házi komposzthalmok hosszú ideig nem bomlanak le, az, hogy a beléjük kerülő zöldhulladékok túl nagyok. Ellenben ha a hulladékot, mielőtt a komposztba kerülne, felaprítjuk vagy ledaráljuk, a bomlás sokkal hamarabb megkezdődik. Természetesen ez igaz a konyhai hulladékra is.
Két alapvető anyagtípus van, ami a komposztba kerül, ezek az inaktív barna és az aktív zöld anyagok. A barna anyagok a levelek, gallyak, faforgács, hamu, száraz fű vagy száraz nyesedékek, míg a zöldek a csirke-, nyúl-, ló- vagy tehéntrágya, a friss zöldhulladék, a zöld fűnyesedék vagy akár a kávézacc. A komposzt akkor működik a legjobban, ha a kettő megfelelő keverékéből áll össze, ami az arányokat tekintve azt jelenti, hogy a kupac négy rész barna anyagot (szén) és egy rész zöld ( nitrogén) anyagot kell tartalmazzon. Amennyiben legalább megközelítőleg betartjuk ezt az arányt, a hulladékhalom gyorsabban melegszik fel és hamarabb bomlik le. És higgyük el, igenis van eset, amikor a méret a lényeg: ha a halom túl kicsi, nem termel elég belső hőt a bomláshoz, ha túl nagy, lehet, hogy nem fogjuk tudni megforgatni. A legjobb a 90 cm magas x 90 cm széles halom, ami elég nagy ahhoz, hogy hőt termeljen, és elég kicsi ahhoz, hogy kezelni tudjuk a komposztot.
Forgatni kell tehát a komposztot? Igen, mert a hulladékkupacnak is szüksége van oxigénre, hogy hatékonyan működjön. Vagyis a rakást gyakran kell átforgatni és ezzel oxigénnel feldúsítani. Hetente legalább egyszer, de a legjobb, ha két-három naponta időt szánunk és vasvillával vagy lapáttal átforgatjuk a kupacot, a komposzt előállítási idejének drasztikus lecsökkenését fogjuk tapasztalni.
Az oxigén mellett a halomnak vízre is szükség van, ha nincs elég nedvesség, a bomlás leáll. Amikor a kupacot átforgatjuk, a hulladékokhoz adjunk néhány liter vizet, ha azt látjuk, hogy a közepe száraz. Hosszan tartó szárazságban, meleg időben használjunk ponyvát, hogy elősegítsük a nedvesség megtartását. Vigyázat! A túl nedves, vízzel telített komposztban még jobban lelassulnak a bomlási folyamatok, mintha száraz lenne! Akkor hát mennyi nedvesség elég? A szakszerűen elkészített komposztkupac olyan állagú, mint egy jól kifacsart szivacs, vagyis az érezhetően nedves, de nem csuromvizes állapot az ideális. Épp ezért esőzések idején a komposztot takarjuk le ponyvával, hogy elvezesse a felesleges vizet, de meg kell győződnünk arról is, hogy a komposztkupac nincs alacsony helyen, ahol a víz összegyűlhet. Ha pedig mégis ilyen helyre telepítettük a komposztot, akkor vízelvezető árkot kell ásni a kupac köré.
És végül még egy fontos tudnivaló: amikor új komposztkupacot készítünk, mindig használjunk aktiválószert, hogy az beindítsa a bomlási folyamatokat. Ez pedig nem más, mint a régi halomból származó néhány vödör komposzt, ami az újba belekeverve már minden olyan mikroorganizmust tartalmaz, amire szüksége van a bomlási folyamatok beindulásához.
A mezőgazdasággal kapcsolatos további közérdekű hírek a falugazdasz.ro honlapon követhetők.
