A PSD dadogós és zavart nyilatkozatai, sorozatos cáfolatai lényegében megerősítik, hogy a kormány megszüntetni készül a magánnyugdíjakat, felrobbantja az alig tíz esztendeje bevezetett nyugdíjrendszert azért, hogy megvalósíthassa - legalább részlegesen - hiteltelen, egyértelműen túlzásokat, de mondhatjuk nyugodtan, hazugságokat tartalmazó kormányprogramját. Elemzők szerint a nyugdíjak államosítása csak az első lépés lesz, hogy egyensúlyba hozzák valamelyest az államháztartást, de a kötelező magánnyugdíjalapokban nyugvó mintegy 9 milliárd euró nem lesz elég, ezért hamarosan adóemelések következnek, vetítették előre a borúlátó kilátást a pénzügyi elemzők.
Dragnea miközben cáfolta az államosítás tervét elismerte, hogy a kabinet felfüggesztheti a befizetéseket, ami egyenlő a magánnyugdíjak megszüntetésével. Tíz évvel ezelőtt beléptek a hazai piacra a magánbiztosítók azt követően, hogy a román állam bevezette a három pilléren nyugvó nyugdíjrendszert. A biztosítók üzleti terveket dolgoztak ki, és elkezdték a versengést az ügyfelekért. A 35 évnél fiatalabbak számára volt kötelező választani egy biztosítót, amely az ügyfél által az államnak befizetett nyugdíjjárulék egy hányadát megkapta.
A rendszert jó román szokás szerint már eddig is súlyosan eltorzította az állam. A kötelező magánnyugdíj rendszerében résztvevő biztosítóknak már régen meg kellett volna kapniuk a dolgozók bruttó bérének 6 százalékát, hiszen a rendszert így találták ki, ennek a hányadnak fokozatosan kellett volna növekednie, amíg eléri a 6 százalékot. A gazdasági válság miatt több kormány halogatta a járulékhányad befizetését, nem tartotta be az ütemtervet, vagyis a nyugdíjtörvényt, de hát ez nálunk, ugye, apróság, így a maximumot, az 5,1 százalékot tavaly érte el a rendszer. Az idéntől a kormány 3,75 százalékra csökkentette a magánbiztosítóknak átutalt járulékot. A biztosítók már eddig sem működhettek a tíz évvel ezelőtti nyugdíjtörvény alapján elkészített üzletterv alapján, a járulékok átutalásának esetleges teljes befagyasztása vagy opcionálissá tétele pedig könnyen előidézheti a teljes rendszer összeomlását.
A kormány hadat üzent a magánbiztosítóknak, és ennek csak a bemelegítése volt a tavalyi incidens, amikor a piacvezető biztosító vezérigazgatóját, mint utólag kiderült, jogtalanul szankcionálták bírsággal és leváltással, hiszen a kormány valóban a magánnyugdíjak államosítását fontolgatja, így az ING akkori tájékoztatója semmiképpen nem minősíthető pánikkeltésnek, pusztán őszinte tájékoztatásnak. Ez utóbbi végképp nem érdeke a kormánynak, amely hetet-havat összehord abban reménykedve, hogy hátha elhiszik az emberek, javukra válik az államosítás. De nem nehéz átlátni, hogy az egyre nagyobb gondokkal küszködő állami nyugdíjrendszer nem fogja bírni a demográfiai nyomást, amely a következő harminc esztendőben fokozódni fog. Egyre több lesz a nyugdíjas, akiknek az állami nyugdíját egyre kevesebb aktív dolgozónak kell előteremtenie.
A magánnyugdíjak rendszere azért ésszerű, mert átveszi az állami rendszerre nehezedő nyomás egy részét, megteremti a biztosított személy számára azt a lehetőséget, hogy több lábon álljon, és ne legyen rászorulva pusztán az állami nyugdíjra, amely minden bizonnyal nagyon kicsi lesz harminc-negyven év múlva. A magánnyugdíjrendszer megtakarításra, a jövő megtervezésére ösztönzi az embereket, amire egyébként a román állam és a társadalom mintha maga is teljes egészében képtelen lenne. Nem csoda, hogy nem becsüli meg kellőképpen a társadalom a nyugdíj- és a biztosítási rendszert sem, hiszen a jövőtervezés egyelőre hatalmas hiánycikk Romániában.
Az államosítás bizonyos esetekben lehet hasznos és indokolt, ha például az állam jobb gazdának bizonyul, mint a magánszféra. Az állam azonban hatalmas bizalmi deficittel küzd, hiszen az elmúlt harminc évben annyira eljátszották a mindenkori kormányok az állam presztízsét, hogy minőségi közszolgáltatásban ma már alig hisznek az emberek. Szerintük ilyen nem is létezhet, és a valóság is azt igazolja legtöbbször, hogy az átpolitizált, gyengén teljesítő közszféra nem tudja betölteni alapvető funkcióját, a közjó hiteles képviseletét. A sok visszaélés következtében így nem csoda, hogy az emberek már el sem tudják képzelni, hogy létezhet minőségi közszolgáltatás. Pedig mindenképpen jó lenne megtalálni azt a középutat, ami a köz- és a magánszféra egymás mellett való létezését és kölcsönös kiegészítését jelentené, hiszen amennyiben az állam helyén űr keletkezik, verseny híján a magánszféra is csak egy szűk réteg által megfizethető áron fog szolgáltatásokat biztosítani.
Dragneaék egyelőre fényévnyi távolságra vannak a hiteles, kiegyensúlyozó, minőségi állami szolgáltatás megteremtésétől. Ilyen körülmények között a magánnyugdíjak államosítása csak veszteséget jelenthet a ma aktív dolgozóknak, akik remélhetőleg nem fogják szótlanul tűrni a kormányzati garázdálkodást.
