Mint ismeretes, 173 évvel ezelőtt, a január 8-ról 9-re virradó éjjelen közel 800 védtelen gyermeket, asszonyt, idős embert gyilkoltak le brutális kegyetlenséggel a városba betörő móc seregek, és sokan megfagytak menekülés közben is. Az áldozatok száma így jóval nagyobb volt, egyes források szerint elérte az ezret is. Ehhez tevődnek hozzá a környékbeli falvak magyar áldozatai, a veszteségek következménye pedig a környék etnikai összetételének megváltozása lett.
A megemlékezés a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium udvarán kezdődött, konferált Kerekes Erika igazgató-helyettes. Demeter Szabolcs iskolalelkész rövid, Ézsaiás könyvének 43. fejezetéből vett igei köszöntését követően Szőcs Gyula Kálmán, Nagyenyed díszpolgára, Bocskai István 415 évvel ezelőtt megfogalmazott gondolatait idézve üzente az enyedieknek , hogy kövessék azt az utat, amelyet a fejedelem világosan kijelölt a nemzet számára.: „Ha a fejedelemségek, amint szokott lenni, vagy Erdélyben, vagy Magyar Országban változnak, Ő maguk között a Respublicák az egyességet az ősi szövetségük szerint tartsák meg. A szerencse forgandó, ennek megfelelően egymás javát mindig örvendjék, és egymás nyavalyáját fájlalják. Mindenben oltalommal, segítséggel legyenek egymásnak. Mert tudott dolog az, hogy a széthúzással nagy birodalmak is elromlanak, viszont az egyességgel kicsinyek is nagyra növekednek.”
A felvonulásonrészt vett Oana Badea, Nagyenyed polgármestere, aki kiemelte: „A megemlékezések nagyon fontosak, de az életnek folytatódnia kell, minden a mi bölcsességünkön múlik. Noha a történelem nem mindig szolgáltat okot az örömre, de egyes események megmutatják, mit nem szabad tennünk. Napjainkban azt választottuk, hogy a magyar közösséggel együtt építsük Enyed jövőjét.”
Lőrincz Helga, Nagyenyed alpolgármestere hasonló gondolatokat közvetített : „173 év távlatából is kötelez a múlt, a jelen és a jövő, hogy emlékezzünk. Az, hogy nem felejtünk, nem jelenti azt, hogy gyűlölünk, mert az nem vezet jóra, csak arra, hogy ne tudjunk egymás szemébe nézni. (...) 173 éve tudjuk, hogy lehet felbújtatás áldozata egy egész város, hogy a tudatlanság kihasználása ilyen módon végzetes! Ennyi év után, egy teljesen megváltozott világban is tanúi vagyunk a félrevezetésnek, az információ torzításának és ezáltal a gyűlölet szításának. Mindezeknek a megoldása bennünk lakozik, ne hagyjuk elhatalmasodni az indulatokat, építsünk racionálisan! ”
Szőcs Ildikó, a Bethlen-kollégium igazgatója úgy vélte, helyére kell tenni azokat a dolgokat, amelyek régebb egymásnak ugrasztották a nemzeteket, gyakran egy harmadik fél érdekében. „ Nem feltétlenül a tragédiák felemlegetése céljából szerveztük ezt az eseményt, hanem a megmaradásunkért. Felvonulásunk afelé vigye gondolatainkat, hogy ez még egyszer ne fordulhasson elő!” – tette hozzá.
Ezt követően a polgármester, alpolgármester és iskolaigazgató asszonyok megkoszorúzták a Bethlen-kollégium udvarán található, Szőcs Gyula kezdeményezésére 2017-ben felállított emlékművet, amely a mindenkori mártíroknak állít emléket.
Az iskolából a résztvevők felvonultak a Sétatéren található Diákemlékműhöz, ahol Ladányi Árpád Csaba, a Fehér megyei RMDSZ elnöke szólalt fel: „Az akkori történések felsorolása nélkül nehéz emlékbeszédet tartani, hiszen a kegyetlenség, az embertelenség uralkodott el a városon, a terror napjai voltak azok. A mai nap a gyász és a megemlékezés napja, de a megbékélést kell keresni, ellen kell állni az uszításoknak, a manipulációnak, hiszen a globalizáció elterjedésével Kelet –Európa népeinek nagy szüksége van az összefogásra”.
A Bethlen-utcán levonuló, majd a református vártemplomot megkerülő menet végső állomása a várfal tövében elhelyezkedő tömegsír illetve az azt jelölő emléktábla volt, ahol Tóth Tibor László református és Szőcs Előd unitárius lelkipásztorok valamint Szász János római-katolikus plébános , a megemlékezést lezáró rövid áhítatukban Enyednek emlékezni tudó magyarságáért imádkoztak. Ezt követően intézmények, magyar egyházak és civil szervezetek illetve magánszemélyek koszorúzták meg az emlékművet.
