A nagy beruházások ugyanúgy vánszorognak, az elvégzett fejlesztések minősége sok kívánni valót hagy maga után, de ami ennél is aggasztóbb, a megemelt bérek ellenére folytatódott a fiatalok elvándorlása. Ez utóbbi jelenség már régen meghaladta a szegénység nyújtotta általános értelmezési keretet. Sokkal összetettebb okai vannak az elvándorlásnak, hiszen ma már az életszínvonaltól kezdve, a társadalom általános hangulatán keresztül az összetett egyéni pályák szakmai kihívásáig széles skálán mozognak azok a tényezők, amelyek befolyásolják a fiatalok pálya- és országválasztási modelljét. Teljes baráti körök kivándorlása miatt öngerjesztővé is vált a folyamat, sokan az utánzástól hajtva már csak azért akarják kipróbálni szerencséjüket távol az otthontól, hogy bebizonyítsák maguknak és barátaiknak, ők is képesek helytállni egy-egy ilyen kalandban.
Voltak ugyan biztató jelek arra vonatkozóan, hogy ez a trend megfordulhat, de elég világosan látszik, még várni kell a látványos fordulatra (ha egyáltalán bekövetkezik), hiszen egyelőre az itthoni környezetből való menekülés vágya erősebb, mint a hazatérésé. Vitatott persze, hogy mennyire nyújt reális kiteljesedést vagy beteljesedést a külföldi munkavállalás, a távozottak többnyire azt tapasztalják meg, hogy ideális helyek, szituációk nem léteznek sehol a világban, ezeket mi magunknak kell tudnunk megteremteni.
Ez azért jó, mert itthon is van lehetőség kedvező élethelyzetek teremtésére, és az elmúlt évek bizonyították, egyre több ilyen lehetőség van, csak megtalálásukhoz ki kell mozdulnunk a komfortzónánkból, szenvedélyesebben kell keresni és sok bátorság kell ahhoz, hogy merjük hinni: amit megálmodunk, azt meg is tudjuk valósítani. A következetes munka itthon is sikerre visz, és annak ellenére, hogy országként Románia nem mindig tud sikeres lenni, szűkebb regionális környezetünkben vannak bőven olyan sikerek, amelyek reményt adhatnak az itthon maradottaknak és bátorítást a hazatérést fontolgatóknak.
A nagypolitika kudarca így kissé csalóka, hiszen ha valaki csak azt venné figyelembe, azt hihetné, hogy reménytelenül elátkozott helyen élünk. A nyitott szemmel járók és a kíváncsiak maguk tapasztalhatják meg, hogy a valóság azért nem ennyire sötét és van lehetőség dolgozni azért, hogy szebbé tegyük a jövőnket szülőföldünkön. Amíg ez megvan, senki nem győzhet le minket, mint közösség, csak a mi kishitűségünk mérhet ránk végzetes csapást. Így kívánok mindnyájunknak sikerekben és egészségben gazdag boldog újévet!
