Csodálatra méltó kolozsvári családba született, a karizmatikus Cselényi Béla történész professzor, és felesége – a nemkülönben ragyogó „Anyjuk” – elsőszülött fiaként. A család – fittyet hányva a kor nyomasztó és kérlelhetetlen szellemére – a szépség, a jóság, a nagyság bűvöletében, az európai és az erdélyi értékrend megtartásában terelte fiait (Lászlót s a később jelentős költővé lett Bélát) az igényes szellemi élet, a választékos ízlés, a józan hazafias elköteleződés útjain. Így történhetett, hogy László különleges személyiséggé lett.
Élete és életműve egységbe forrt. Egy nemzedék, egy kitartó, mélyen morális, bátor és elkötelezett nemzedék vezéregyénisége lett.
Személyiségének végtelenül rokonszenves vonásait jól szemlélteti, hogy derűvel, olykor akasztófahumorral viselte a Securitate zaklatásait, hogy a legaggasztóbb helyzetekben is képes volt happy end-et jósolni, hogy egész környezetét arra sarkallta, hogy bizalommal tekintsen akár a küszöbön álló jövőbe, hogy kamaszos pátosszal ecsetelje jövendő sikereinket, s végül átlássa az erdélyi sors sokarcú megnyilatkozásait.
Orbán György, a nagy zeneszerző-kortárs írja róla: „Kolozsváron mindenki egy bolygórendszerhez tartozott. Vagy többhöz. De a legerősebb tömegvonzás mégis Laci volt. A Cselényihez való »betoppanás« rangot, rítust, státuszt, szektát, »páholy-bérletet« jelentett. … Kolozsváron centrum volt, közösségszervező erő, és bizony, hamuba sült pogácsánkat Cselényi László sütötte. … Megtörte az áthatolhatatlannak vélt korlátokat, áttört a népiek és az urbánusok rozsdás védvonalán…”
Cselényi lendülete bámulatos volt. A Duna TV egyik aranykora biztosan a nevéhez kötődik. Alig vannak, akik olyan hatékonysággal artikulálták volna az erdélyi magyar kisebbség ügyét, mint ő. A maga sajátos módján igazi alkotó volt, aki életének minden eseményét „megalkotta”. És a filmjeiről még nem is beszéltünk.
Sokan ma is az ő gondolatmenete szerint „álmodják vissza” a legendás Duna TV-t.
Elbocsátása után visszavonult, apai, nagyapai feladatainak szentelte magát.
Pótolhatatlan szellem! Nagyon fog hiányozni!
Selmeczi György
