Film és könyv a Bolyai Tudományegyetemről, az anyanyelvű képzésről
A Kolozsvári Magyar Napok Keretében pénteken megtartott rendezvény filmvetítéssel kezdődött, majd könyvbemutatóval folytatódott, amelyet a most megjelent kötet - Jogászképzés a Bolyai Tudományegyetemen (1945-1959) - szerzői, az egyetem oktatói, Kokoly Zsolt és Veress Emőd tartottak. A film egykori bolyais diákok elbeszéléseire épül, az emlékeikből rajzolódik ki a több mint hatvan évvel ezelőtti oktatás, diákélet, a szakmába való beilleszkedés, az akkori rendszer működési mechanizmusa. A rendezvényen is részt vettek az egykori magyar tannyelvű egyetemen végzettek közül páran, akik saját tapasztalatukra alapozott következtetéssel álltak ki az anyanyelvű jogászképzés fontossága, és természetesen a szakma alapos román nyelvű elsajátítása mellett.
Jogászképzés a Bolyai Tudományegyetememen 1945–1959 között
Régi adósságot törleszt a most megjelent könyv (Veress Emőd – Kokoly Zsolt: Jogászképzés a Bolyai Tudományegyetememen 1945–1959. Sapientia EMTE – Forum Iuris, Kolozsvár, 2016). A háromszáz oldalas kötet a kolozsvári magyar nyelvű jogászképzés egy kulcsfontosságú korszakára összpontosít és az 1945–1959 közötti, a Bolyai Tudományegyetem Jog- és Közgazdaságtudományi Karán zajló oktatói és tudományos tevékenység feltárására vállalkozik. Rendhagyó módon, ennek a másfél évtizednek a történetét két módszerrel kívántuk megragadni: egyrészt hagyományos levéltári és könyvtári kutatások, másrészt az egykori végzettekkel felvett, oral history jellegű interjúkészítés révén.
Az egykori Bolyai Tudományegyetemen zajló oktatás tudományterületek szerinti, monografikus feldolgozását a legtöbb diszciplína esetében az 1989 utáni kutatás prioritásnak tekintette, így sorra születtek a tanulmányok, monográfiák (pl. az orvostudományi képzés története, a kolozsvári matematikai iskola története, a történettudományi kutatások fejlődése, stb.), a jogtudományi képzés feltárása azonban mindmáig váratott magára. 1999-ben született egy vázlatos összefoglaló, Kerekes Jenő jogász, közgazdaságtudományi szakíró, a Bolyai Tudományegyetem Jog- és Közgazdaságtudományi Karának egykori oktatója tollából, ezt a pár oldalt leszámítva ellenben nem akadt „krónikása” a témának. Ez pedig a gyakorlatban oda vezetett, hogy jelenleg alig pár nevet tudunk felidézni az egykori oktatói közösségből, nem ismerjük a tanrendeket, a képzési program időbeli és tartalmi változásait, illetve a diákokra, későbbi életpályájukra vonatkozó ismereteink is hézagosak.
Ilyen körülmények között kezdődött 2015 őszén a kutatómunka (levéltári alapkutatások), az egykori diákok felkeresése és az interjúk felvétele, és ennek a munkának az eredménye a most megjelenő kötet illetve egy dokumentumfilm. A kötet három részből épül fel: Veress Emőd bevezető-alapozó tanulmánya és Kokoly Zsolt monográfiája mellett kilenc (1945-1958 felvételt nyert) egykori diák visszaemlékezéseit is tartalmazza, olyan tematikus fejezetekbe rendezve, mint a felvételi, a tanári kar, az 1956-os forradalom vagy az 1959-es egyetemegyesítés megélése.
Fontos megjegyezni, hogy a kötet nem kíván idealizált képet festeni az egyetemről. Amint Veress Emőd bevezetőjéből is kiderül, Romániában 1945-től kezdődően totalitárius diktatúra épült ki, és „a jogi oktatásnak politikai céljai voltak: az új rendszer szellemében nevelt jogászokkal kellett lecserélni a régi »kádereket«, elsősorban a bírákat és ügyészeket. A polgári bírák és ügyészek egy letűnt kor maradványai voltak, akiket megbízhatatlanságuk végett le kellett váltani, félre kellett állítani, ki kellett zárni a rendszerből. Az új szellemben nevelt jogászi kör volt hivatott a szocialista törvénykezést megvalósítani, halálos ítéleteket kiszabni vagy koncepciós perekben ítélkezni.”
A Kokoly Zsolt által jegyzett Bolyais jogászképzés monográfiája elsősorban levéltári forrásokra építkezik, ezek nagy része pedig először kerül a nagyközönség elé – tekintve, hogy a Bolyai Tudományegyetem irattára csak az elmúlt években vált kutathatóvá a Román Országos Levéltár Kolozs Megyei Igazgatóságának kezelésében; emellett más levéltári gyűjtemények és személyi hagyatékok áttekintése is segítette az anyaggyűjtést. Az áttekintés kitér a Bolyai Tudományegyetem Jog- és Közgazdaságtudományi Karán zajló oktatói és tudományos munka személyi és anyagi feltételeire (az oktatói közösség felállása és fluktuációi, tudományos kutatás és tudománytermelés, a képzés időtartama, tanrendek, szakmai gyakorlat, a képzés székhelyei). Figyelmet érdemelnek azok a részek, ahol olyan aspektusok kerülnek bemutatásra, amelyek a Bolyai többi karától eltérően fejlődtek: így például az a folyamat, amikor 1945-ben két klasszikus, önálló tudományegyetemi karból (a Jog- és Államtudományi Karból, illetve a Közgazdaságtudományi Karból) egyetlen összevont, új kar jött létre, vagy az 1951-1953 közötti intézményi működést, amikor minisztériumi rendelettel szakította ki a Jog- és Közgazdaságtudományi Kart a Bolyai Tudományegyetem szerkezetéből, arra kényszerítve, hogy a V. Babes Tudományegyetemből hasonlóan leválasztott Jogtudományi Karával közösen próbáljon egyetemi rangjától megfosztva, főiskolai minőségben működni. A román tannyelvű egyetemmel, illetve a Kolozsvárott működő igazságszolgáltatási intézményekkel és a Kolozs Megyei Ügyvédi Kamarával való kapcsolat szintén külön fejezetben kerül tárgyalásra.
A kötet interjú-részében kilenc egykori diák idézi meg a kor hangulatát, a diktatúrát, az ifjúság örömeit, a Bolyai Tudományegyetem szellemiségét (ezt a célt szolgálja máskülönben a gazdag illusztrációs anyag is). Az egykori végzettek között, akik vállalták, hogy mesélnek egyetemi éveikről, található bíró, ügyész, ügyvéd, közjegyző, alkotmánybíró, miniszter; olyan egykori diák, aki az első, 1945-46-os tanévben rendkívüli hallgatóként nyert felvételt, illetve olyan is, aki 1957-ben volt elsőéves, így átélte az egyetemegyesítést és már a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen fejezte be tanulmányait. Visszaemlékezéseiknek köszönhetően a kötet egy új, személyesebb, megélt történelem jellegű dimenzióval is gazdagodik.
A Bolyai Tudományegyetem kisugárzó ereje megkérdőjelezhetetlen, jogász végzettjei pedig a legutóbbi időkig az erdélyi magyarság egyik rendkívül fontos értelmiségi csoportját alkották. A Bolyai alumni egyszersmind az anyanyelvű oktatás hatékonyságáról is tanúskodnak, hiszen a legkülönbözőbb jogi pályákon nyújtottak kiemelkedő, a román nyelven végzett hallgatókhoz viszonyítva semmivel sem kisebb szakmai teljesítményt.
Kokoly Zsolt adjunktus
(Sapientia, Kolozsvári Kar, Jogtudományi Tanszék)
