Beléptünk a farsangba, itt a fánkok ideje, de nálunk a fánk még várat magára. Néha úgy alakul, hogy a hagyományt, a szokásokat fel kell függesztenünk egy időre. Télen szoktunk nehezebb, zsírosabb ételeket fogyasztani, ugyanakkor a tél a mindenféle nyavalyának is az ideje. Jól emlékeszem, nem is volt olyan régen, amikor még valósággal rettegtem a januártól és februártól, általában ezekben a hónapokban ütött be a krach, és elég volt, ha csak az egyik gyerek kapott el valamit. Ezekben az esetekben nagyon működött a testvéri szeretet: ha a játékát nem is szívesen, a vírusokat, baktériumokat szívesen megosztotta... Az még csak az egyszerűbbik eset volt, amikor mindketten ugyanazt nyögték, cifrábbak voltak azok az esetek, amikor ketten kétfélét hoztak haza, és a megosztott víruskák ellenütemben jelentkeztek, így amikor az egyik kicsit jobban lett, és azt gondoltam, már kifele mászunk a betegségből, másnapra a testvére tünetei jelentkeztek, majd súlyosbodtak. Majd a kettes számú testvér ugyanezt tette az egyes számú testvér tüneteivel… És így elpingpongoztak a vírusokkal egy ideig – ezek a meccsek nem csak a gyerekeket viselték meg, hisz a végére már jómagam is alig tudtam, fiú vagyok-e vagy lány.
Most nem ennyire vészes a helyzet, de gyomorbántalom miatt kerülni kell a zsíros, nehéz ételeket, de a savas gyümölcsöket és zöldségeket, valamint a túlzottan édes és fűszeres fogásokat is. Ez most a főtt zöldségek és húsok, a teák ideje. Gondoltam, bevetem melléjük a jó öreg almakompótot, de nem aratott sikert, valami egyéb ötlet után kellett néznem.
Az is fontos volt, hogy a bejelentkezett, búzaérzékeny vendégünk is tudjon enni a desszertből, ezért olyan megoldást kellett találnom, amit a gyulladásos, de a lisztérzékeny gyomor is megbír.
Ez a diétás almás sütemény pontosan ilyen. Készíthető búzaliszttel, de gluténmentes lisztkeverékkel is működik, mindkét változatot leírom, mivel a kettő között csak minimális az eltérés, s ily módom mindenki a saját igényeit szem előtt tartva tudja megsütni. Zsiradék pedig egyáltalán nincs ebben a süteményben, s ha a cukrot cukorpótlóra cseréljük, akkor a kalóriák számát még inkább lecsökkenthetjük.
Hozzávalók:
3 nagyobb alma
170 g búzaliszt vagy gluténmentes lisztkeverék
1 kk. sütőpor
3 nagy tojás
80 g barna cukor (édesszájúaknak 100 g) vagy cukorpótló
1 kk. vaníliakivonat
egy csipet só
1 kk. őrölt fahéj (vagy kettő, ízlés szerint)
a tetejére: 2 ek. cukkor, fél kk. őrölt fahéj
Elkészítés:
Az almákat megpucolom, kockákra vágom. Egy edényben összekeverem a lisztet, a sót, a sütőport és a fahéjat. Egy másik edényben a tojásokat a cukorral, gépi mixerrel (kb. 5 perc alatt) habosra verem, hozzáadom a vaníliát. A lisztes keveréket adagokban hozzákeverem. Amennyiben gluténmentes lisztet használok, egyenként 4 evőkanál vizet is hozzákeverek – lényegében csupán ennyi a különbség a gluténmentes és a búzsalisztes verzió között.
A masszát simára keverem, beleforgatom az almakockákat. Az almás tésztát sütőpapírral bélelt tepsibe vagy 20 cm átmérőjű tortaformába öntöm, majd a tetejét megszórom a fahéjas cukorral. 180 fokon 30-35 perc alatt készre sütöm, tűpróbával ellenőrzöm. A sütő ablakán néha belesek, s ha azt látom, hogy a teteje túlságosan pirul, lefedem sütőpapírral, hogy ne égjen meg.
Nagyon finom, könnyű sütemény, lehet vaníliafagylalttal tálalni – annál finomabb nincs is, amikor a forró süteményre kerül a vaníliás fagylalt, de a tejszínhab is nagyon illik hozzá. A diétázóknak ezeket a feltéteket mellőzniük kell, de a sütemény önmagában, vagy akár egy kis almabefőttel vagy teával is isteni.
