Kénytelen voltam lemondani a Kolozsvár Társaság elnöki tisztségéről. Előrehaladt érszűkület, artrózis, polineurópátia - több mint egy éve csak két mankóval tudok járni. Mindezekért még nem vonultam volna vissza, hiszen ügyvezető igazgatónk, Veress Enikő mindent kijárt, elintézett - és kimentett, ha valahova meghívtak. De mi tagadás, 86. évemben járok, kezdtek nálam is jelentkezni a vénség jólismert jelei. Nem jutottak eszembe nevek, szavak, kifejezések. Egyszer az egyik előadáson el is szundítottam. Éreztem, hogy itt kell abbahagyni. Nem akartam sem magam, sem a Társaságot lejáratni.
Tiszta lelkiismerettel mondtam le, mert meggyőződésem, hogy jó munkát végeztünk ésszakértő kezekbe adjuk át a stafétát. A mindig jó időben megálmodott és jó érzékkel megszervezett Kántor Lajos-féle intézmények hiánypótlók és nagyon hasznosak. Remélem, hogy a Társaság az ő elképzeléseinek megfelelve ezután is megmarad magyarságunk egyik hasznos ismeretterjesztő és véleményformáló intézményének.
Szeretném hinni, hogy öt év alatt, amíg én irányítottam, a Társaság csak erősebb, érdekesebb és népszerűbb lett. Amikor az RMDSZ-tisztségekből 65 évesen nyugdíjaztak, Kántor Lajos, mondván, hogy most már semmi dolgom nincs, hívott, menjek neki segíteni. Mentem szívesen, két év múlva pedig már alelnöknek választottak.
Addig csak alkalomszerűen működött a Társaság.Ha volt egy könyvbemutató, vagy kiállítás – akár külföldön is – a társaság felvállalta a teljes szervezést. Főleg irodalommal és képzőművészettel kapcsolatos rendezvények voltak ezek, mint például a Stuttgartban és Sopronban nagy sikerrel bemutatott tárlat. Mi igyekeztünk bővíteni a palettát, témafelelősek neveztünk ki, és heti rendszerességgel tartottunk előadásokat. Havonta, kéthavonta került a sor egy-egy témafelelősre. Néhány példa: Horváth László - képzőművészet, Nagy Béla - helytörténet és ipartörténet, Katona József - film és média, Veress Éva – agrárkérdések és kertbarátok, László Miklós - fotók Kolozsvárról, jómagam – politika, sport és különfélék. Körvonalazódik Murádin Kristof Lászlónak Magyar politikusok a múltból című sorozata. Ezeknek a sorozatoknak általában nagy sikerük van. Például a nyolc részből álló, Volt egyszer egy Bolyai egyetem című, fakultásokra lebontott előadásokra sokan külföldről is eljöttek, csak hogy találkozzanak egykori kollegáikkal. Sok ismert, híres vendégünk volt. Nem sorolom fel őket, mert ha véletlenül kihagyok valakit, biztos sértődés lesz belőle.
Sajnos nemrég ki kellett költöznünk főtéri székházunkból. Nem volt könnyű, de most már mondhatjuk, hogy hála Istennek! Kicsit messzebb van az új székház, de két termünk is van. A nagyobbik Kós Ferenc vállalkozó és mecénás háromemeletes Jolly üzemének a legmodernebb vetítővel és okos táblával rendelkező gyülésterme. A kisebbik a Korunk folyóirat szerkesztőségének ajándéka. Mindkettőjüknek hálás köszönetünk. Mind a két teremben már tartottunk előadásokat, a szervezők és a hallgatoság legnagyobb megelégedésére.
Kérem, bocsássák meg a leköszönő elnöknek, hogy öt év munka után kicsit dicsekedjen is. Minden eredményünk csapatmunkának köszönhető. Még akkor is, amikor a koronavírus miatt nem tarthattunk előadásokat. Ekkor a csapat csupán egy tagból állt, Veress Enikőből. Minden kedden a megszokott időben egy-egy régi előadás videofelvételét közvetítettük, vagy készítettünk új videót ismert személyekkel, vagy a “Kolozsvár büszkesége” cím birtokosaival. Enikő tette, amit tenni kellett, vagy amit én mondtam neki.
Szerettem azt, amit dolgoztam, dolgoztunk, mert sokkal inkább volt látható eredménye az itt kifejtett munkámnak, mint korábban a szenátusban, vagy a prefekturán. Hálás vagyok Lajosnak, hogy ide csábított, mert így bekerülhettem egy kedves hallgatóságot maga köré gyűjtő jól felkészült munkatársakkal büszkélkedhető társaságba.
Remélem, hogy az új elnök, Szabó Zsolt vezetésével a Kolozsvár Társaság további érdekes és értékes előadásokat fog nyújtani a hallgatóságnak és csak növelni fogja Társaságunk jó hírét, presztizsét. Ehhez kívánok mindannyiunknak erőt és főleg egészséget. Mert jó, ha a kedves olvasó is tudja, hogy az egyetlen háromnegyed-minimálbérrel fizetett ügyvezető igazgatót, Veress Enikőt kivéve mindenki más – nagyrészt nyugdíjasok – társadalmi munkában végzi teendőjét, azaz ingyen és bérmentve.
,
