Nem kéne ezen meglepődnünk, mégis előfordul, hogy egyik-másik akaratérvényesítési akciójukat látva, csodálkozva nézünk egymásra, hogy ilyen apró emberkének honnan van már ilyen erős akaratuk.
A (reggeli) vitákat, veszekedéseket megelőzendő, kitaláltuk, hogy a páros napokon Panna, a páratlanokon pedig Matyi választ mesét, mehet be először az oviba, vagy szállhat elsőként be vagy ki az autóba, autóból. S bár ennek a szabálynak az életbeléptetésével ők is egyetértettek, azokon a napokon, amelyeken a másik a kedvezményezett, igencsak nehezen törődnek bele, hogy elsősorban nem a saját akaratuk érvényesül. Ilyenkor alakulnak ki az olyan helyzetek, hogy jóllehet nem Matyi választja az ébresztő dalt, hangosan énekli a jégvarázsos Elzával, hogy: legyen hóóó, legyen hóóó! Ez pedig az ébredező Pannát rettenetesen zavarja. Így mégiscsak sikerül hisztivel indítani a napot. Ettől aztán a nagylegény is dúl-fúl, semmi sem jó, minden igazságtalan. Ugyanez persze fordítva is megtörténik.
Matyi rajong a Azahriah Szoboszlai Dominikról, a magyar focicsillagról szóló slágeréért, s még csukott szemmel is hangosan énekli, hogy: Nekem úgyis minden mindegy, ha jön góóóól! Ezt pedig Panna találja túl hangosnak, idegesítőnek. Újabb felháborodás… Pedig este mindig tisztázzuk, hogy másnap reggel mi várható. Az ilyen helyzetek egyik csúcspontja az ovis farsang reggele. Panna ugyanis már a tavalyi maszkabál után kijelentette, hogy idén katica szeretne lenni. Még a Mikulástól és az Angyaltól is katicafelszerelést kért. Amikor megkapta, én nyugodtan hátradőltem, hogy nem kell majd (utolsó percben) jelmezért rohangálnom. A farsang reggelén azonban, amikor újra azzal kellett szembesülnie Pannának, hogy nem az ő napja van, és nem az ő kívánsága teljesül, mit gondolt, mit nem, fennhangon kijelentette: ő nem lesz katica. A katica béna, neki nem is tetszik a katica szerkó, sőt az egész farsangolásból nem kér, s még oviba se hajlandó menni.
Innen, ugye nem könnyű indítani a napot, minden erőnket be kellett ám vetni, hogy anélkül, hogy nálunk is elszakadna a cérna, vagy túl nagy kompromisszumokat kössünk, mindenki időben megérkezzen, ahova kell, és még a jelmez is felkerüljön Pannára, hogy később, a farsangi mulatságon ne sírjon majd, hogy csak neki nincs maskarája.
Őszintén bevallom, nem tudom már, hogy mi győzte meg végül a kis csajt, hogy katicaként beszálljon az autóba, nem is fontos talán, hiszen elérte, hogy a Matyi napján is ő legyen a főszereplő. A szakirodalom azt mondja, akkor eredményes a módszer, ha közösen fogalmazzuk meg a szabályokat, együtt fogadjuk el azokat, mert így minden fél magáénak érzi, és könnyebb betartani őket, mert nem külsőleg vannak ráerőltetetve. Ezt mondja az elmélet. A gyakorlat azonban mást mutat. Nálunk legalábbis…
