„Íme, mesék, lélekmesék a láthatáron! Akik mesélnek nekünk a képzőművészenyelvén: két nagyszerű művésznő, Csorján Melitta és Forró Ágnes. Két olyan alkotó munkáit láthatjuk itt a falakon, akiket nem kell bemutatni, hiszen már a világban nagyon sok helyen ismerik őket.
Csorján Melittával első közvetlenebb találkozásom 2010-ből való, amikor még a belváros egyik udvaros házában élt, és egy performanszra hívta ismerőseit. A sokak számára kissé szokatlan művészeti programja akkor nagyon egyedinek és vagánynak tűnt. Igazából a fiatal művészeknek kiírt Fresh Art 2010 nevű pályázaton való szereplése hívta fel a figyelmemet különleges mesevilágot láttató festményeire. Ezen a pályázaton fődíjat kapott.
Már jó ideje követem alkotói pályáját. Fontossá vált számomra a művész és az ő világa.
Az életével, mindennapi cselekedeteivel, rendkívüli kreativitásával vonzza az embereket. Csodálatos, ahogy a három gyönyörű fia születésével, nevelésével, családjával megélt élményei, a szeretett férjével maguk építette házuk kiteljesedése, a világ történéseire való folyamatos érzékeny reakciója, az általa kitalált és minden nyáron megszervezett székelyhídi Méhike tábor, vagy az egyetemi művészetoktatói tevékenysége, külföldi kiállításai, utazásai, az alkotótáborokban, a művészeti közéletben való részvétele – és még mi minden belefért az életébe az elmúlt években! Hihetetlenül sok energiája van, rendkívül termékeny művész. 2004 óta, közel 20 éve él Debrecenben, de szülőföldjével, Székelyhíddal való erős kapcsolata mindig is fennmaradt. A Kolozsvári Képzőművészeti és Design Egyetemen, majd Apáczai ösztöndíjjal a Budapesti Képzőművészeti Egyetemen tanult festészetet.Visszatérve Kolozsvárra, szentképfestészetre szakosodott, ahol a monumentális festészet mellett elsajátította az ikonfestés technikáját is. 2002-ben szerzett festőművész, művésztanár végzettséget.
Szinte felsorolhatatlan, hány egyéni és csoportos kiállításon láthatták műveit határon innen és túl, például Romániában, Franciaországban, Hollandiában, Svájcban, Olaszországban, Szlovákiában... Számos elismerésben, ösztöndíjban részesült itthon és külföldön, amelyek újabb inspirációkat adtak művészi munkájához.
Többféle technikát kipróbált már. Az évek során kialakult az egyéni stílusa, de mindig kísérletezik új és új megoldásokkal. Több bábszínházban ő alkotta a darabokhoz a díszletet és a jelmezeket.
Minden kiállítása nagyon egyedi és/vagy meghökkentő világot tár elénk. Ez a művészet igazi ereje. Az, hogy szóljon hozzánk, hasson ránk, párbeszédet folytasson velünk. Ezen a tárlaton a legfrissebb, 2023-ban készült munkáiból mutat be tizenötöt. Sajátos csorjánmelittai világ ez is. Láthatunk tusrajzokat és festményeket.
Talán sokakat meglepnek a Melitta erőteljes festői világa mellett most hirtelen megjelenő igen hatásos fekete tusrajzai. De hiszen ő mindig az újra érzékeny, kísérletező művész! Most a rajzai által is szól hozzánk. Képei többségén, mint ahogy korábbi alkotásain is, elsősorban a nő, a női tekintet jelenik meg. Ahogy ő maga is mondta valahol: „általában is emberi alakokat, és főként nőket festek. Számomra nagyon fontos az arc, és azon belül is a szem, hiszen az a lélek tükre. Nagyon sokat jelent, mit mutat ez a tükör felénk, és nagy kihívás ezt a vásznon is megjeleníteni.” Az emberi lélek mélységei érdekelnek, a lelki megpróbáltatások kifejezése.”
Az itt kiállított festményei is kissé másak mint a korábbiak. Megfigyelhetjük, hogy kiemelkedő szerepet kapnak a finom vezetésű, többször lágyabb vonalak. Ahogy Melitta megfogalmazta: „Most egy olyan kifejezésmódot gyakorlok a festészetben, amely a színek harmóniáját, az ecsetkezelés finomságát, lágyságát hangsúlyozza. Ez teljes ellentéte az előzőekben megélt tapasztalataimnak, amikor kézzel, ujjakkal, tenyérrel festettem főleg spontán.” Számomra különösen megragadó az a két kép, amiken egy-egy fatörzsből kibomló harmonikus világok tárulnak elénk finom ecsetvonásai által. De ami szerintem igazán elmélyült figyelmet érdemel Csorján Melitta itt bemutatott képei közül, az az egyetlen szakrális kép, a Pantokrátor, ami filozófikus, de mégis lírai tartalma okán is kiváló alkotás. Ez a téma – nem véletlenül – szinte minden kiállításán visszatérő, más-más formában.
Forró Ágnest is jól ismerhetik a művészetbarátok, hiszen többször részt vett a SAM Alapítvány alkotótáborában Sárándon, és számos képe, így az itt megtekinthetők jó része is őrzik azokat az élményeket. Én is ott ismerhettem meg őt jó pár éve, Sárándon, az alkotóműhelyben. Szerényen, a maga világában elmélyülten rajzolt, és én ámulattal lestem, hogy formálódik a pasztellkép, hogy kel életre az általa látott, megélt falu életének szelete. Aztán megismertem képeit, munkásságát és nagyon a szívembe zártam.
Forró Ágnes kolozsvári képzőművész, szülővárosában végezte egyetemi tanulmányait, ahol kerámia szakon diplomázott 1986-ban. Művészeti tevékenysége – ahogy Csorján Melittáé is – szerteágazó, sokrétű. Dolgozott és dolgozik ma is illusztrátorként, bábkészítőként, de foglalkozott művészetterápiával is. Számos egyéni tárlaton mutatta be alkotásait Erdély szinte minden nagyvárosában.
Az évek során rendszeresen részt vett csoportos kiállításokon: országos kerámia biennálékon, országos minitextil kiállításokon, festőtelepeken, illusztrációs kiállításokon, téli szalonokon, pasztell kiállításokon (Kanada, Egyesült Államok, Németország, Finnország, Magyarország), valamint mail-art tárlatokon. Stockholmban pasztell műveiből egyéni tárlata volt. Alkotói tevékenysége számos elismerésben részesült.
Forró Ágnes pasztellművészete már az első találkozáskor megkapó. Van valami benne a falusi vidék nosztalgiájából. Ezen a kiállításán egyrészt az elmúlt években a sárándi alkotóműhelyben készült munkáival ismerkedhetnek a kiállítás látogatói. A faluban szerzett benyomásai, az ottani élet egy-egy valós élménye jelenik meg képein. Érdekes volna mindegyik motivációt megismerni. Egyet most ide idézek. Talán 5 éve, az akkori művésztábor idején kelt lábra az a hír, hogy valamilyen kevésbé érthető okból meg akarják szüntetni a faluban korábban kialakított és kedvelt struccfarmot. Ági az azóta valóban megszüntetett struccfarmnak állított akkor sokatmondó emléket az itt is látható képeivel. De szól a kakasról és a többiekről is történet. A legutóbbi év termései közül ki kell emelni új témáját és annak megjelenítését ezen a kiállításon is. A Magyar Zene Házában tett látogatása ihlette az itt is bemutatott 4 képét a hegedűvel, a hegedű motívumok különleges alkalmazásával. Érdemes elidőzni ezeknél a képeknél!
Forró Ágnes pasztell munkái révén mesevilágot hoz létre, amelyben megszemélyesít, cselekvésre ébreszt mindennapi elemeket és más élethelyzetbe teszi őket. Egyet érthetünk egy korábbi méltatójával, aki azt írta róla: Ha belekerülünk Forró Ágnes képi világába, feledjük mindazt a rosszat, amit az a másik, a mindennapi realitás kínál. Békét, reményt, bizakodást sugalló kék elégia. Ódon házfalak, titkokat rejtő, omladozó, régi épületek, mulandóságukban is túlélő porták, az elmúlással dacoló csűrök, istállók, fészerek jelennek meg a kék, zöld, lila dominanciájú, olykor az élénkebb tónusokat, sárgát, pirosat is felvillantó festményeken.”
Képein a háznak is szeme van, mert az mindent lát! Persze, nem kell félnünk ettől a figyelemtől, mert mindaz, ami ezeken a csodás pasztelleken történik, humorba oldva teremt mesebeli hangulatot. A valóság és a valóság feletti ötvöződik, föld és ég összekapcsolódik képein. Egyik vezérmotívuma, a létra, szinte mindig jelen van valamilyen formában. Ha nem igazi, akkor más tárgyakból van kiépítve, de funkcióját tekintve jócskán túllép eredeti rendeltetésén. „A létra a művészi megoldáskeresés szimbólumává nemesül Forró Ágnesnél”. A művészetterápiával is évek óta foglalkozó művész számára a költő Weöres Sándor szentenciája a mérvadó: „alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra”. Ez a felismerés segítheti elő, hogy létrejöjjön mindannyiunkban a lélek harmóniája. A művészet gyógyító, harmóniateremtő ereje kétségtelen. Képei szavak nélkül is meggyőzhetnek erről.
Két különleges tehetségű művésznő 33 alkotásával ismerkedhetnek meg ezen a tárlaton. Különbözőek, de mégsem véletlen ez a közös bemutatkozás. Mindketten más-más perspektívából, sajátos kifejezési eszközeikkel tükröt tartanak elénk. Mindketten nagyon mély érzésű, az életük kihívásaira folyton választ kereső nők, művésznők, akik a művészet nyelvén hitelesen szólnak hozzánk. A képeikkel való találkozás adjon mindenkinek maradandó élményt!”
Képünkön: Tar Károlyné Szoboszlai Katalin, Forró Ágnes és Csorján Melitta a megnyitón
