Csak futóknak
Továbbra is vallom: futni jó! Nekem mindenképp. Majdnem olyan, mint amikor az ember arra vágyik, hogy szeressék, s lám, szeretik. Páff, meg van aszondva. Futáshoz nincs rossz idő, csak rossz felszerelés. Amikor a pocsolyában toccsantam fenékkel, akkor egyértelmű, hogy jobb cipő kellett. A jobb cipő, nevezetesen terep, az meg feltöri a lábat. Igen, így kiderül, hogy, vízhólyagon tud vízhólyag képződni. A vízhólyag ellensége a rendes zokni. A futózokni jó találmány. Érdemes vásárolni. A kompressziós harisnya sem rossz dolog, hosszú távon nem görcsöltem be a segítségével. A görcs az mindig rossz. Különösen, ha gyomortól jön futás közben. Különösen, ha sehol egy mosdó. A futás olyan, mint a kávé: megmozgatja a gyomrot. Kávét lehet futás előtt inni, de a kaja az huncutabb. Például aranyszabály, hogy soha, de soha nem futok többet úgy, hogy „szárnyakat adó” energiaitalt ittam, mert fáradt voltam, majd jó ötletnek találtam, hogy pacallevest egyem rá.
A pacal. A pacal az erőt ad a futáshoz, mindenhez, csak éppen nem elég két óra a megemésztésére. Szerintem egy egész nap sem, a pacal ugyanis alattomosan kivár. Emésztés közben futni, nos az borzalom. Apropó: hányinger ellen a bal hüvelykujj köré ökölre szorított kéz megoldás. Komoly, tényleg segít.
Személy szerint 10-15 km-et tudok megtenni bármilyen frissítés nélkül. Ha ennél többet, akkor már szenvedek kicsit. Ezért mondom, hogy az energiagél az jóbarát. Az energiagél az olyan, mint a méz, csak egészen kicsi zacskókban árulják, édes (böe) és savanykás (már fogyasztható) kiszerelésben. Jó ötlet az ilyesmit nem versenyen tesztelni, a böe-faktor miatt. Ja és ezt le is kell mosni, mondjuk egy sportüdítővel. A kettő együtt csodákra képes.
Állatok. Ha az alany nem futópályás, akkor találkozik állattal. Illetve pályán is, de azok emberszabásúak, az más tészta. Szaladtam együtt pár lóval, szarvassal, őzzel, kölyökrókával és szaladtam kutya előtt, helyesebben elül is. A ló akkor buli, ha nincs hozzá cigányszekér, a cigányszekér ugyanis hajlamos arra, hogy ne akarjon kikerülni. Ez a nem-cigány szekérnél egyszer sem fordult elő. A futás teljesítményt dopping nélkül is lehet növelni. Ehhez elég egy csobánkutya. Három már sok is. Szerencsére lehet velük beszélni – konkrétan értem, eddig még nem rágtak le. Medve. Medvét láttam párszor, az mindeddig nem hántott meg. Medvebocsot is láttam, szerencsére anyut otthon hagyta. Ami azért kicsit paradox, mert az erdőben voltunk, náluk otthon. Ne ragozzuk.
Ismerkedni is lehet futással. Például futottunk hármasban, többször, úgy, hogy csevegtünk is közben. Túlélte mindenki, még Ágnes is, aki nem evett rendesen futás előtt. Pedig az kötelező. Kaja nélkül volt, hogy tippadt szájba tömtem gumicukrot, mert a kép kezdett sötétedni. Nem vicces. Apropó futók. Pádi barátom egy állat, valószínűleg mongol futóegér. András szintén. Marius pedig terminátor, évi 2000 km-t fut, azt most kezdem sejteni, hogy mekkora teljesítmény. Majd, ha nagy leszek, Marius leszek. Na de nem csak futókkal lehet ismerkedni futás közben. Például a sugási kecskepásztort egészen megkedveltem. Szerintem más nem is tudja, hogy zalányi. És van még jó pár arc, akivel futás közben szoktunk biccenteni, pár szót váltani, amennyire a lihegés engedi.
Divat. Hát. Divatos vagyok, van rikítózöld futófelsőm. Mint mostanság mindenkinek. Nem hülyeség, látszom benne, nem lesz belőlem hűtőrácsdísz egy fatolvaj kamionon. Ja: technikai felső és technikai felső közt van különbség. A drágább jobb. Az olcsó nem annyira, felsérti a férfi mellbimbót. Ezért látni annyi vérzőszívű férfit maratonok után. A nőit nem tudom, mert A) nincs, B), mintha a sportmelltartó védene. Na de: erre is van megoldás. A topless DJ lányoktól lestem el: szigetelőszalag, vagy leokoplaszt, X alakban, s máris minden ok. Ellenkező esetben kisebesedek, mint a szoptatós anyukák.
Cipő. A megfelelő futócipő esetemben Nike. Nem a reklám helye, de ezek tényleg fejlesztenek rendesen, sokat segít a lábnak. Évente egy cipőt harcolok le, a kopott talp már nem vagány, megsínyli a boka, térd, miegymás. Az konkrétan, napokig lüktető, sajgó lábban nyilvánul meg.
Hol futottam? Hegyen, völgyön, aszfalton, mezőn, úton. Ahol többet nem akarok futni, az a keresztbe fektetett betonoszlopokból készített út. Ez olyan, mint az idény nagy slágere, a Despacito. Fáj. A legjobban a tavaszi napfényben élveztem a futást, amikor a madarak épp rázendítettek. Ahol féltem kicsit, az a sötét erdő, fejlámpa nélkül. Az egy dolog, hogy a gödrökben megbotlom és elhasalok, de az erdő tele van csupa alattomos állattal. Ezek képesek és megvárják, hogy melléjük érjek, aztán hirtelen elfutnak, csak és kizárólag azzal a céllal, hogy belém verjék a frászt. Sikerrel jártak.
Mi jöhet 1000 km után? Maraton. Az kell nekem, egy maraton. Lehet, cifra nyomorúság, de majd beszámolok róla, ha jövőre leszaladom. Csókolom, s hogy stílusos maradjak, futok is!
