Sikertörténet

Sikertörténet
Javában tombol a nyár és már-már homályba merült a tanügy körüli mizéria, amely minden évben előjön, hiszen évek óta késnek azok a lényeges újítások, amelyek radikális változást hozhatnak a jövőnk szempontjából olyan fontos területen, mint az oktatás.

Szemléletváltásra lenne szükség nem csak a román nyelv oktatása, hanem más tantárgyak és készségek elsajátítása terén is. Lassan megszoktuk a magyar diákokat, szülőket, illetve az egész magyar nyelvű oktatási rendszert ért kudarcokat, amelyeket nem tud feledtetni a kiemelkedő teljesítményt nyújtók vékony szelete, hiszen azt kell látnunk, hogy a rendszerszintű leszakadás egyre mélyebb, és mintha senki nem lenne képes beindítani a várva-várt változásokat.

A nyár közepe alkalmat ad, hogy a pozitív példák is eszünkbe jussanak, és mi lehetne az, ha nem a Kolozsvári Magyar Napok, amely az idén ünnepli fennállásának tízedik évfordulóját. Szép kerek szám, de nem csak az évforduló ad alkalmat az ünneplésre, hanem az a kitartás, amellyel a szervező csapatnak évről-évre sikerül minőségi rendezvénysorozatot varázsolni, hogy Erdély vagy akár Románia bármely szegletéből Kolozsvárra tévedt magyarok (és nem csak) találhassanak maguknak kellemes időtöltési lehetőséget, és megmártózhassanak a kortárs magyar kultúrában. Jelentős közösségi siker ez, hogy Kolozsváron, majd egész Erdélyben sikerült egy modellt meghonosítani, a magyar kulturális napokat, amely gazdag kultúránk bemutatására és megélésére hivatott.

Mondhatnák egyesek, hogy szokatlan egy napon emlegetni a tanügy problémáit és a magyar napok sikerét, hiszen két teljesen különböző jellegű dologról van szó. Valóban számos különbség van a kettő között, hiszen az oktatás elsősorban országosan integrált rendszer, amelynek sajnos nincs egyértelmű felelőse, ellenőre, ezért is nagyon nehéz országos szintű folyamatokat elindítani benne, végrehajtani és felügyelni. A hasonlóságot főleg abban látom, hogy a magyar napok egy meglehetősen pozitív lendülettel és kisugárzással indult. A szervezők nem azon siránkoztak, hogy minden mindegy, hiszen az egykori eszement polgármester már amúgy is tönkretette a kolozsvári magyarságot és a várost. Ehelyett azt keresték, hogy mit lehet tenni, és ami tőlük telt, igyekeztek meg is tenni. Nem mindig tudtak eleget, de amit lehetett. Lépéséről-lépésre határozott irányban és folyamatosan felfele ívelve haladtak, tették egymásra a téglákat. Nem próbáltak átugrani szakaszokat, nem törekedtek a gyors népszerűségre, hanem szívósan és persze hozzáértéssel építették azt az impozáns rendezvénysorozatot, amely ma 630 programot foglal magában, és amely nélkül aligha tudjuk elképzelni a nyarunkat. A cél mindig közös volt, a projekt mögött a közösség egyként sorakozott fel, így senki számára nem volt kérdés, hogy mit és miért kell cselekedni.

Az oktatás reformja persze, hogy sokkal nehezebb megoldásra váró feladat. Ez a terület valóban nem csak a közösség belső erejétől függ, hanem külső tényezők bomlasztó hatásának is ki van téve. Például senki nem tudja pótolni az oktatási minisztérium mulasztásait, de a válság enyhítése érdekében saját erőforrásból is meg lehetne oldani bizonyos feladatokat. Ehhez azonban nagyobb elszántságra, odaadásra, önzetlenségre és összefogásra lenne szükség mindazok részéről, akik az oktatásban szerepet vállalnak valamilyen szinten. Más természetű siker a Kolozsvári Magyar Napok tíz éves jubileuma, de az összefogó, pozitív kisugárzású és az egész közösséget megmozgató energiájából mindenképpen példát lehet venni. Minden bizonnyal egyetérthetünk abban, hogy a KMN egy sikertörténet, amit meg kell becsülni és szaporítani kell.