A zarándoklat helyszíne a dévai vár, itt raboskodott ugyanis Dávid Ferenc, akit vallásos meggyőződése miatt ítélt életfogytig tartó várfogságra Báthory Kristóf fejedelem. Az 1568. január 6–13. napján tartott tordai országgyűlés határozatban mondta ki ugyan, hogy „a prédikátorok minden helyen hirdessék az evangéliumot mindenki az ő értelme szerint; és a közösség, ha elfogadja, jó, ha nem pedig senkit ne kényszerítsenek arra, amit lelke el nem fogad; de mindenki olyan prédikátort tarthasson, amelyik neki tetszik. Ezért senki az elöljárók közül, se mások a prédikátorokat ne bántsák, a vallásáért senkit ne szidalmazzanak, az előbbi szabályok szerint. Nem engedik meg senkinek, hogy a tanításért bárkit is büntessenek vagy fenyegessenek; mert a hit Isten ajándéka, ez hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által”, csakhogy az unitárius felekezetet támogató János Zsigmond 1571-ben bekövetkezett halálát követően a katolikus Báthory István lett Erdély fejedelme. Az új fejedelem az 1572-ben tartott marosvásárhelyi országgyűlésen megerősítette a vallásügyi törvényt, de egyben kimondta az újabb hitújítások tilalmát is. Dávid Ferencet ennek alapján fogták perbe és ítélték el.
Az unitárius egyház alapítója és első püspöke 1579. november 15-én hunyt el a dévai vár börtöncellájában. Az első emléktáblát 1910-ben, születésének 400 éves évfordulóján helyezte el a várban a Magyarországi Unitárius Egyház, az alábbi felirattal: „Déva vára börtönében szenvedett ki 1579-ben vallásos meggyőződésének hirdetéséért halálig tartó fogságra ítélt Dávid Ferenc, a Magyarországi Unitárius Egyház megalapítója és első püspöke. A nagy reformátor születésének 400-ik évfordulóján kegyelettel állította az emléktáblát szellemének örököse, a Magyarországi Unitárius Egyház 1910-ben.” A márványból készült emléktábla 1918-ban eltűnt, de mintegy 80 év elteltével ismét előkerült, napjainkban a dévai unitárius egyházközség tulajdonában van. Ezt követően 1929-ben újabb emléktáblát állítottak a várban az eredeti szöveggel, ami a világháború idején megrongálódott. Az 1948-ban állított harmadik, immár kétnyelvű emléktábla szerencsésen túlvészelte a kommunizmus évtizedeit, de a sajátos balkáni „demokrácia” pusztító szabadosságát már nem: 1990-ben összetörték. A várban kialakított emlékhelyen látható, magyar–román–angol nyelvű emléktáblát 1996-ban állították fel újra.
A hagyományosan november első teljes hetének szombatján tartott zarándoklaton több száz résztvevő sereglik össze a dévai várban, számuk évről évre növekszik. A rendezvény már rég túlnőtte az unitárius és az erdélyi kereteket. Unitárius hívek mellett számos más felekezet tagjai is részt vesznek, érkeznek Magyarországról, Nyugat-Európából és az Amerikai Egyesült Államokból is.
A zarándokok minden évben a meghirdetett nap délelőttjén érkeznek autóbuszokkal, személygépkocsikkal a vár alatti térre, majd a várba vezető gyalogfeljáró lépcsőjénél gyülekeznek, ahol a mindenkori püspök áldást kér a zarándokok életére, ezt követően a résztvevők egyházi és ifjúsági zászlók mögé felsorakozva rendezetten, áhítattal indulnak a várba. A mintegy háromnegyed órás gyalogutat követően, a belső várudvarra érkezve kezdetét veszi az unitárius ünnepi istentisztelet, évente más és más lelkész végez szolgálatot, élő zenekar biztosítja az egyházi és ifjúsági énekek kíséretét. Ezek után köszöntőbeszédet mond a püspök, a helyi önkormányzat képviselője, az amerikai testvérgyülekezet küldöttje, a helyi lelkész és a más felekezeteket képviselő lelkészek, majd várjátékot mutatnak be a Protestáns Teológiai Intézet unitárius karának hallgatói és az ODFIE tagjai. A várbéli találkozó gyertya- és fáklyagyújtással, valamint az emlékcellánál virágok és koszorúk elhelyzesével zárul. Ezt követően a felnőtt zarándokok a várból a dévai unitárius egyházközség imaházába vonulnak, az ifjak pedig a vár alatti sportkollégiumba. A két helyszínen párhuzamosan zajlik a zarándoklat záróprogramja (teázás, rövid előadások, a zarándoklathoz kapcsolódó rajzpályázatok díjkiosztó ünnepségei, kiállítások, közös beszélgetések stb.)
A hívek, lelkipásztorok véleménye szerint a zarándoklat által nyújtott lelki élmény mellett fontos annak közösségformáló ereje is. A mai unitárius és más felekezetű fiatalok számára fontos olyan (vallás)történeti határkövek és helyszínek közvetlen megismerése, amelyek által napjaink gyökértelenedési folyamatában sikerül egy-egy biztos támpontot megőrizni. A szellemi feltöltődésre, a közös emlékezésre maga a zarándoklat hívja évről évre az érdeklődőket, de néhány éve a világ bármely pontjáról is elérhető, hiszen a magyar televízió (MTVA) segítségével bárki részese lehet az emlékező közösségnek.