Válság a javából

Válság a javából
Lehet, hogy a bizalmatlansági indítvány okán kirobbant magyarellenes hisztéria időben még tovább tolja a kisebbségi jogok bővítését célzó RMDSZ-kezdeményezések elfogadását. Lehet, hogy Dragneáék az RMDSZ-szel való „paktálás szégyenét” kompenzálandó most aztán jól bedurvulnak, hadd lássa ország-világ, hogy ki az igazi hazafi e tájon. Lehet … lehet bármi, de ha arra gondolok, hogy hétfőn a szenátus szakbizottságai – nem sejtve a folytatást – mégis csak megszavazták, hogy március 15. ünnep legyen Romániában, akkor azt mondom, megérte. Plénumba egyelőre biztos nem kerül a tervezet, s ha igen, Isten őrizzen meg attól, de jaj, végignéztem volna a hétfői bizottságban azt a sok reszkető nagyrománt a kormányoldalról, akiknek a nevüket kellett adniuk mindehhez. Mert nem őszinte meggyőződésből, vagy a kölcsönös tisztelet jegyében szavazták meg, az szinte biztos.

Kutyaszorítóba került az RMDSZ, a román politikában kirobbant hatalmi harc forgatagából sem kiszállni, sem győztesként kikerülni nem lehet. A szövetségnek aligha lehetett más választása, mint megkérni borsosan az árát annak a támogatásnak, amelyre a felek igényt formáltak. A minimum március 15-e ünneppé nyilvánítása, a helyi közigazgatási törvény módosítása, sőt a több mint egy évtizede jegelt kisebbségi törvény megszavaztatása, közepén a kulturális autonómia fejezettel – ennél kevesebbért csak nem várhatta el Dragnea a támogatást. Nem is várta.  A szociáldemokraták - a sokévi tapasztalat erről szól – jól értik a kufárkodás műfaját. Mindennek megvan az ára, ellenértéke, és igenis, a történelmüket, hazájukat is eladják kilóra, ha érdekük úgy kívánja. (Pláné, ha nem is az övék ...) 

Prémium tartalom

Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!

promedtudo2Hirdetés