Úgy tűnik, hogy a kormány nem fogja megúszni az idén a vágásokat. Kénytelen lesz nyesni a kiadásokból, különben nem fogja tudni 3 százalék alatt tartani az államháztartási hiányt. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) is meghúzta a múlthéten a riadót, megpróbálva hatni szép szóval a kabinetre, amely a látszat fenntartásáért, udvariasan viselkedik az IMF-el. A gazdasági minisztérium együttműködik a nemzetközi szervezettel bizonyos konkrét témákban, ami persze, nem jelent semmilyen kényszerítő eszközt az IMF kezében.

Örvendetes, hogy március 15. megünneplése jelentősebb feszültségek nélkül lezajlott. Sokat haladt előre a hazai társadalom a rendszerváltozás óta ebben a tekintetben, ami üdvözlendő tény. Akik emlékeznek vagy olvastak az 1989 előtti és közvetlenül utáni, rettegéssel teli ünneplésekről, minden bizonnyal értékelik a változást. Most már elmondható, hogy a magyarság nemzeti ünnepe létjogosultságot nyert Romániában. Teljes elégedettséggel azért mégsem lehet beszélni erről a változásról, mert nem lehet figyelmen kívül hagyni a lappangó feszültségeket, amelyek fenntartásában hathatósan közrejátszanak az állami szervek. Itt főleg a Erdély-zászló kolozsvári üldöztetésére gondolok, ami ismét olyan történetté kezd bonyolódni, amely közszereplők és hatóságok rengeteg energiáját felemészti. Mondanom sem kell, teljesen fölöslegesen és értelmetlenül.

A legfőbb ügyészség folytatja a kormány, tüntetéseket kiváltó 13-as számú rendeletének elfogadása ügyében indított vizsgálatát, derült ki a vádhatóság tegnapi közleményéből. Mint ismert, az alkotmánybíróság korábban kimondta, hogy a nyomozást elindító korrupcióellenes ügyészség (DNA) túllépte hatáskörét és megsértette az alkotmányt, a vádhatóság azonban nem ért egyet ezzel az állásponttal.

Miközben egyre jobban radikalizálódik a társadalom a korrupcióellenes küzdelemről szóló vitákban, egyre nehezebb racionálisan beszélni arról, hogy mi a korrupció, hol lehetnek túlkapások az igazságszolgáltatásban, mi a tényleges és mi a mondvacsinált korrupció. Az utóbbi években felértékelődött az ügyészség szerepe, a társadalom jelentős része már elfogadja, hogy az ügyészek mondják meg, milyen törvényeket fogadjon el a parlament és a kormány ahhoz, hogy a vádhatóság hatékonyan végezhesse munkáját. Egyeztetésekre szükség van, csakhogy az elmúlt években pont ugyanolyan gumitörvények születtek a vádhatóság sugallatára, amelyeknek az alkalmazása számos kérdést vet fel. Már csak az sokat elmond a mostani helyzetről, hogy olyan büntető törvénykönyvet és perrendtartást szavazott meg vita nélkül a parlament, amelyekben tucatnyi alkotmányellenes cikkely található.

Ha valaki azt hitte, hogy angyalok és démonok folytatnak nyílt hatalmi harcot egymással immár csaknem egy hónapja, akkor a tegnapi fejleményeknek mindenképpen kijózanító hatásuk van. Egyfelől az igazságszolgáltatás, ezen belül főleg a korrupcióellenes ügyészség, másfelől a kormány és a parlament folytat élet-halál harcot egymással, miután a kormány által vitatható eljárás révén elfogadott hírhedt 13-as rendelettel aktivizálódott az évek óta lappangó, de igazán most akuttá vált kegyetlen harc, ami az erőforrások fölötti ellenőrzésről és a hatalom birtoklásáról szól.

Súlyos vereséget szenvedett a korrupcióellenes ügyészség (DNA) az alkotmánybíróságon azt követően, hogy a vádhatóság eljárást indított a hírhedt, Btk.-módosító 13-as sürgősségi kormányrendelet ügyében. A taláros testület kimondta, hogy a DNA túllépte hatáskörét és alkotmányos természetű jogi konfliktus keletkezett a kormány és a vádhatóság között.

Kötelezettségszegési eljárást indított az Európai Unió hazánkkal szemben. Az eljárás nem meglepetés, Brüsszel már régóta jelezte, nem ért egyet annak a törvénynek a bizonyos előírásaival, amely a helyi termelőknek kedvez. Mint ismert, főleg azt a cikkelyt kifogásolják, amely a nagyobb forgalmú üzletláncokat kötelezné, hogy helyi termelőktől szerezzék be a friss élelmiszerek több mint felét.

Több okból is sürgősé vált a büntetőtörvénykönyv módosítása. Tegnap megszületett premierben az első olyan bírósági döntés, amely eltörölt egy hivatali visszaélés bűncselekménye miatt három év szabadságvesztést kiszabó korábbi ítéletet, amelyet a Hunyad megyei tanács volt jegyzőjére róttak ki. Mint ismert, az alkotmánybíróság tavaly júniusban részben alaptörvénybe ütközőnek nyilvánította a Btk.-nak a hivatali visszaélésre vonatkozó cikkelyét, amely túl laza keretek közé helyezte ezt a típusú bűncselekményt. Lehetőséget teremtett az ügyészeknek, hogy visszaéljenek hatalmukkal és ráhúzzák olyan esetekre is ezt a vádat, amikor egy hivatalnok nem sértett meg konkrétan törvényes előírást. A börtönbüntetésről szóló ítélet törlését a gyulafehérvári ítélőtábla mondta ki tegnap.

A büntető törvénykönyv módosításáról szóló vitatott rendelet alaposan elterelte a közvélemény figyelmét az állami költségvetésről, amelyet várhatóan ma szavaz meg a parlament. A kormány nem volt hajlandó törődni a gazdasági szféra és a szakértők figyelmeztetéseivel, hogy a büdzsé enyhe túlzással élve mesébe illik, ugyanis olyan bevétel- és gazdasági növekedéssel számol, aminek a valósághoz nincs sok köze.

E hangzatos címszó alatt sok mindent el lehet követni, háborúkat is lehet indítani. A fő gond az, hogy a fogalom nagyon tág és a hírszerzés asztalára tartozik. Márpedig ez az intézmény nem a transzparenciáról híres. A nemzetbiztonság címszó alatt elkövetett akciókat a nyilvánosság előtt nem kell megindokolni, az államtitok leple alatt a biztonságot fenyegető, sokszor indokolatlan és eltúlzott veszély megalapozottsága homályban marad.

A hírszerzést bűnüldözési jogkörrel felruházó védelmi tanácsi határozat titkosításának feloldását kérte tegnap a romániai bírák két érdekvédelmi és szakmai szervezete Klaus Johannistól az államfőhöz intézett levelükben.

Mintha ismételné magát a történelem, újból utcára vonult jelentős méretű tömeg. Főleg a fővárosban tüntettek sokan a kormánynak a büntetőjog módosításáról szóló két sürgősségi kormányrendelete ellen. Több hasonló megmozdulást láttunk az elmúlt öt évben, mint ahogy a kormány stratégiája sem újszerű. Elég egyértelmű, hogy a kabinet hirtelen, egyeztetések nélkül akarta elfogadni a közkegyelemben való részesítés tervezetét olyan pillanatban, amikor Liviu Dragnea az Egyesült Államok elnökével fényképezkedett, és próbálta szánalmas pr-akcióval elhitetni, hogy fontosabb személy, mint amilyen valójában.