Nehéz megmondani, hogy a központosított vagy a decentralizált rendszerek a hatékonyabbak-e, ugyanis bizonyos településeken valószínűleg eredményesebben lépnek fel a helyi hatóságok egy konkrét ottani probléma enyhítése vagy megoldása érdekében, ugyanakkor arra sincs garancia, hogy a helyi vezetők gazdálkodása felelősségteljesebb és hatékonyabb, mint a központi irányítású közigazgatásé. Eladósodott önkormányzatokat, fejletlen városokat és régiókat látunk magunk körül bőven, így az ilyen vidékeken a helyi vezetők felelőssége is megkerülhetetlen. Persze, ellenpéldák is akadnak, ezért nagyon nehéz általánosító következtetést levonni egy-egy konkrét helyi, megyei, regionális példára alapozva.
De mindenekfelett a legaggasztóbb, hogy ebben az országban mindenki mindenhez ért. Hangsúlyosan a kommunizmus második időszakával kezdődően úgy elromlott a szakemberek kiválasztásának rendszere, olyan kontraszelekciós rendszer honosodott meg - amit a csaknem harminc év demokrácia bebetonozott -, hogy ma már senki senkiben nem bízik. Hiába riaszt viharral a meteorológus, földregéssel vagy annak elmaradásával a szeizmológus, hasztalanul mondja közgazdász, hogy az államháztartás vagy a nyugdíjrendszer fenntarthatatlan, az orvos, hogy be kell oltani a gyereket, ma jobban bízunk az ösztöneinkben, a szűk és emiatt sokszor csalóka mikrokörnyezetünkben megtapasztalt valóságnak, mint a szakembereknek. A külvilágra, a minket körülvevő szélesebb környezetre való odafigyelés hiánya miatt sokan csak a saját véleményüket hajlandók elfogadni.
Prémium tartalom
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!