Az új évet mi is, mint sokan mások, visszatekintéssel, számadással, emlékezéssel kezdjük. Ez általában úgy zajlik, hogy a telefonunkban összegyűjtött képekből, videókból nézünk válogatást, felelevenítve a történéseket.
A felvételek kicsit visszaröpítenek azokra a helyszínekre, ahol jártunk. Megelevenednek az ízek, a hangok, a színek, s elindulnak bennünk is az emlékek. Már a gyerkőcök is akkorák, hogy szinte mindenre vissza tudnak emlékezni, sokszor még aprólékosabban, mint mi. Ilyenkor újramesélik, hogy milyen is volt, mit láttunk még, ami nem szerepel a fotón, rákérdeznek, hogy egy-egy emlékfoszlányra emlékszünk-e, s így egy kicsit mindannyian újraéljük az elmúlt évet.
Érdekes megfigyelni, hogy ki mire emlékszik inkább: Matyi például simán elmondja, hogy azon a helyen milyen menő autót láttunk. Típus, szín, féktárcsa és egyéb érdekes ismertetőjegy felsorolása után rákérdez: emlékszel, Apa? (Már jól tudja, hogy én esetleg a színét jegyzem meg, azt is főleg akkor, ha piros.)
Panna sokkal inkább az ízekre emlékszik. Pontosan tudja, hogy fagyiból azon a helyen hány gombócot, és milyen ízűt kóstoltunk meg. De az is jellemző, hogy a kisebb sérüléseit társítja a felbukkanó emlékhez: emlékeztek, ott horzsoltam le itt a térdem – s már mutatja is a régen begyógyult sebhelyet.
Mi, felnőttek pedig olyasmiket mesélünk a képekhez, videókhoz, amiket lehet, hogy ők észre se vettek. Vagy legalábbis mi azt gondoljuk. S közben kiderül, hogy még mennyire emlékeznek! Például arra, hogy a szülinapi ünneplős fotó, amit éppen nézünk, akkor készült, amikor parkolási büntetést is kaptunk.
Ahhoz pedig, hogy igazán hangulatos legyen a visszatekintés, megfelelő körülményeket kell teremteni: finom tea, ropi, puha takaró, kis- és nagypárna, a kandallóban lobogó tűz, s persze megfelelően működő technika. S ha mindez készen áll, indulhat is az időutazás. Ha pedig ennyi mindennek kell stimmelnie, nem csoda, hogy az idén háromestésre sikerült a családi visszatekintés.
De legalább a különböző emlékképek kapcsán részletesen átbeszéltük, hogy idén melyik élményt szeretnénk megismételni, hova menjünk újra vissza, vagy milyen finomságot együnk megint, ha arra járunk. Az új tervek kapcsán pedig elengedhetetlen, hogy azokról a dolgokról is beszéljünk, amelyek az új évben várnak ránk.
Panna kapott is alkalmon, gyorsan összegezte az előttünk álló évet: most jön a farsang, utána megyünk sízni, tavasszal jön a nyuszi, a nyár elején ballagok az oviból, majd megyünk a tengerre, már itt is az ősz, s végre én is iskolás leszek!
Ugye, mondanom sem kell, hogy kirázott a hideg.
